napi versike bejegyzései 
Ajándék - a Költőtől
Ajándék
(Írta Laár András verse)
Ha túl nagy az ajándék,
Túl sok helyet foglal.
A kicsike méretű
Meg elgurul azonnal.
A közepessel pedig az a baj, hogy uncsi.
- Ajándék témában elég ennyi dumcsi.
A csehek
A csehek
(Írta Laár András verse)
A csehek...
a románok pláne.
- Ki ne felejtsem
a lengyelt.
És a bolgárok?!
- Huhú, hát persze!
Meg mink is...
Na meg a német...
- Ki így, ki úgy,
de azért
mind-mind.
- Bizony.
Ha nő az idomár
Ha nő az idomár
(Írta Laár András verse)
Ha nő az idomár,
fontos a külseje.
Ne legyen rágottas,
ne legyen sebhelye.
Oroszlán-kaparta
fél arca ne legyen!
Karcsú derekából
egy nagy rozmár ne egyen!
A ruháját, nem bánom,
leehetik róla.
Ehhez még molylepkét is küldenék,
ha szólna!
Vömi barátom múlt heti kiegészítése:
"Ha nő az idomár,
rajongok az idomér!"
Nyafogás az Élet
A Költő egyik új versét fogadjátok ma kitörő örömmel, mely az első Laár pour L'art könyvben még nem, a mostani, új kiadásban pedig már meglehetősen szerepel.
Laár András: Nyafogás az Élet
Írta Laár András verse
Nyafogás az Élet,
tömény keserűség,
de miért vidám akkor
körben a sok hülye nép?
Nem látják a barmok
keserű szájamat,
ahogy sírva megyek
csorgatva nyálamat?
Ahogy szipákolok
nem hallják a tulkok,
ahogy az elfojtott
hüppögéstől csuklok?
Pedig nincs igazuk,
hiába vidámak!
Nekem van igazam!
Sírok még vagy hármat!
Költészet napja a Laár blogon - a Költő hozzászól
Kedves művészetpártoló blogolvasók!
A most látható bejegyzésben a Költő költészetének legragyogóbb drágaköveiből kaptok egy kis csokréta-bokrétát, amelynek színpompás sugarainál sütkérezve boldogan csemegézhettek a szépség és jóakarat süteményestáljából, miközben átérezhetitek mindazt, amit szépészeti szempontból átéreznetek röstellkedés nélkül megadatik.
Gyertek hát Velem, merüljünk el együtt a poézis hűs patakjában, és locsogjunk tova - vízbuborék gyanánt - a líra csarnokának visszhangosan kongó kupolatermébe fel s alá. És néha oldalt.
Laár András: Nyúlnyálvers
(Írta Laár András verse)
Ha a nyulak nyála nyúlik,
nyúlós nyálú nyulak
nyeldeklik nyamnyogva
nyulamlós nyálukat.
Nyálnyúlványt nyel a nyúl,
ám nyúlós nagyon a nyál.
Egy köpés... és megszabadul
nyálterhétől a nyúl,
S repül a szélben a nyál.
Nyálpacsnit köp a nyúl,
miközben bealkonyul...
Így sötétbe hull a nyál...
a nyúlós nyálú nyúl
egy kicsit még vár...
vár, hogy jön-e még nyál,
vagy száraznak bizonyul
a nyálzacskója már.
Néha - aranybetűs ünnepeken - előfordul, hogy a Költő arany tintával, arany papírra írja művét, amit ugyan emiatt majd nem lehet jól elolvasni, de elmondva, mégis felismerhetően magán hordozza a hamisítatlan ünnepi hangulat csilingelő zsongását egy olyan vidám helyzetben, ahol sok jóakaratú ember nagy tömegben élvezkedik a felhőtlen időtöltés sörissza kábulatában.
Ilyen csoportos jelenlétek esetére kéri a Költő az emberiség figyelmét egy speciálisan személyes szempontja tiszteletben tartásához.
Laár András: Kis trottyos táskámba
(Írta Laár András verse)
Kis trottyos táskámba
ne kakiljon senki!
Nem arra való az,
majd onnan hogy szedem ki?
Hogyan pucolom majd meg
a kis trottyos táskám,
ha még rá is hányok
a csúnya kaki láttán?
A Költő - szigorúan a költészet napja alkalmából - természetesen támogatja mindazon törekvéseket, hogyha valaki egy jól sikerültnek gondolt versikéjével, amit a korábbiakban vetett papírra, megtisztelné a fórum más, szintén művészetfaló egyéneit. Bátorítlak bennetek tehát poémátok egymás közti megosztására a mai napon, azt a hiú reményt MELLŐZVE, hogy értékelésbe bocsátkozok sajnos. Az már nem az én, hanem a lektor hatásköre.
Nézzétek csak ugye:
Víziló
A víziló is randa,
és büdös a szája,
mégse mondja mindig, hogy:
"Jegyeket, bérleteket
kérem ellenőrzésre felmutatni!"
Elindultak egyszer...
Elindultak egyszer a bucsradáki mókok,
megböcsörészendő egynehány szelógot.
Ám a mocsor szelóg, ahogy a mók fogta,
egész hutyrazsákját rápocsmadékolta!
A mók egész rütyéje csupa hutyradék lett,
mert a szelóg motyolája végképp felbütyéklett.
Azt, hogy ez a vers most trocsmadék vagy brekli,
döntse el egy mukocs vagy egy fenderekli!
Döglött csoki
Ez a csoki döglött,
vagy valami efféle.
Aggódva szemlélem
már öt perce, hogy él-e?
Hátha ad valami pici életjelet:
(például)"Emberek én élek,
nehogy megegyetek!"
...de
úgy látom ez döglött.
Kerülget a sírás.
Búsra tátott szájam
néki örök sírt ás.
Korok
Az, ami volt máskor,
arra mondjuk: más kor.
Ám egy ember egy más korban
nem tudta, hogy az máskor van.
Azt hitte szegény, a most-ban él,
hogy ő is a jelenben mendegél.
Aztán mire rájött, hogy ő csak volt,
pont addigra meg is holt.
Vers a közönségnek
Ezt a verset Önöknek
- a Közönségnek - írtam,
remélem, hogy tetszeni fog,
meg is mondom nyíltan.
Persze azt ne higgyék:
a kritikát nem bírom.
Készülök én arra is
már előre, míg írom!
Tetszik-e, vagy mégsem?
Itt most ez a kérdés!
Bevallom, el is fog
néha a kísértés,
hogy előre vetítsek
elképzelt rémeket:
például, hogy nem nagyon szeretik
majd a sorvégi rímeket.
Ha így lenne, kár lenne,
nem esne jól nekem,
de - tudom - valahogy
begyógyulna sebem.
Ám ha úgy találnák,
mégis széet írtam,
májam azt mondaná:
"Uraim, én híztam!"
Örülnék, bevallom
annak az örömnek,
amit művészetem
okozott Önöknek.
És ha valaki még kevesli
verssoraim számát,
fogadja meg tanácsom:
olvasson inkább drámát!
Fáradt lila II.
Ó jaj, lelkem odvában
megdöglött a bagoly!
A rettegés fajtái
A rettegés fajtái
igen különfélék,
függően az októl:
ki-ki mitől fél épp.
Tigristől, kutyától
félni nem nagy dolog,
se szőrös-randa póktól
-ezt tudják kicsik nagyok.
De ahhoz már kell kérem
rettegni tanulni,
hogy valaki rémülten
üvöltsön:"Itt egy nudli!!!"
Lavórba kell rakni
Nem hiszem, hogy mindent
lavórba kell rakni.
Ott van például a krémes sütemény...
Nem úgy, mint a jégeralsóm,
amit minél sürgősebben
lavórba kell rakni.
Ima
Jaj, csak egyszer majd
nehogy pont
én legyek
az a csúf bogár,
akit épp most tapostam agyon,
direkt!
















