• főoldal
• Archívum
• 

Népszámláló

olvasó online

Laár-Facebook

<

Laárék: Nem múlok el soha (Kattints a képre!)

Lélekvándorlásról, az ősrobbanás és a teremtés híveinek kibékítéséről és a buddhizmusba oltott tündeségről szólnak e könyv írásai. A betűszedő nagyapa, Laár Aurél, a mérnök apa, Laár Tibor és a rockzenész-művész fiú, Laár András művei – e különös Laár-trilógia darabjai – elénk tárják, miként újul meg egy elmélkedő családban generációról generációra a mohó vágyakozás a világ titkainak megfejtésére.

Best of írások

Záróra-interjú - Laár vs. Veiszer Alinda (3860)

Fókusz-riport az RTL Klubon (3364)

Vacsoracsata - hétfő - No. 1 (3347)

A vegetárius életmód értelme (2040)

Laár András a Sláger Rádiós partin (1864)

Esti benyomások és új vega recept (1821)

Eszpresszó-történet (1747)

Laár András 5 kedvenc humoristája (1649)

Laár András hétfőtől a Vacsoracsatában! (1641)

Válasz a kommentekre (1584)

Kereső

Kategóriák

• Élményszám (8)
• elme-zavar? (4)
• eseményszám (19)
• gondolom (18)
• kaland (0)
• kérdezz-felelek (6)
• napi versike (14)
• sajtószakadtság (3)
• tele-vízió (31)
• zenemuzsika (3)

Besenyő és a Költő

Végre megvásárolhatjátok a Besenyő és a Költő című CD-t! A lemez megrendelhető közvetlenül a terjesztőtől a 06-20/ 363-50-71-es telefonszámon.

Laár András: Besenyő és a Költő

könyvek a polcról

Laár András: Laár pour l’art

Feldmár András: Szégyen és szeretet

Marina Palmer: Tangó. Egy csábító naplója a táncparkettről

Badár Sándor-Horváth János: Ámerika avagy a Véredény nyomában

Tompa Imre: Hogyan legyünk alkoholisták?

Forgács Zsuzsa (szerk.): Szomjas oázis - Antológia a női testről

Dr. Csernus Imre: A nő

Singer Magdolna: Partitúra - Utolsó beszélgetés Polcz Alaine-nel

Feldmár András: Feldmár mesél

Feldmár András-Büky Dorottya: Küszöbgyakorlatok

Paul Torday: Lazacfogás Jemenben

Daniel Wallace: Mr. Sebastian és a Fekete Mágus

gondolom bejegyzései

Eszpresszó-történet

(Kedves olvasók! András ahogyan a kommentek közt is írta, megkért, osszam meg veletek egy korábbi írását, mely az "üresség-mentesség" témájához kapcsolódik egy eszpresszó vonatkozásában. Ő közben gőzerővel készíti a Tündér Tantra című új, spirituális, gyógyító lemezét valamint a Nem múlok el soha című könyvének népszerűsítését. Jómagam pedig ügyködöm egy társ-blog, egy honlap és Facebook, Myspace stb. megjelenések létrehozásán, promócióján, amik kifejezetten a CD-hez és annak szellemiségéhez készülnek. (Hamarosan számítok a segítségetekre!) Ezért jelentkezünk mostanában ritkábban. De hamarosan meg lesz az eredmény is! :) Nos, íme az írás. Jó szórakozást és elmélkedést! - Vömi-bloggazda)

Ha az ember betér egy eszpresszóba meginni egy kávét, vagy teát, feltételezi, hogy az a bizonyos hely tényleg eszpresszó, nem pedig valami más. Olybá tűnik - miközben a pincérnőtől rendelünk - hogy teljes nyugalommal rábízhatjuk magunkat a hely „eszpresszóságára".

Pedig egy ilyen képződmény, mint az eszpresszó, főleg manapság, nagyon illékony dolog. Emlékszem például, hogy volt egy viszonylag hosszú idő az életemben, amikor a Nyugati Pályaudvarhoz közel laktam, és alkalmam volt megfigyelni, hogy a szomszédos háztömb sarkán, hogyan alakítanak át egy megüresedett üzlethelységet - eszpresszóvá.

Leszedték a régi táblákat, feliratokat, kihordták a bútorokat, berendezést, asztalokat, székeket, kiszedtek néhány falat is, fölszedték a padlózatot... - mindent csak kivittek.

Ott maradt egy jó nagy, mondjuk szoba, hát szobának talán nagy, de azért mondhatjuk rá „szoba". Ezt aztán kimeszelték, új padlózatot raktak fel, tapétáztak, kialakítottak vécéket, raktár-helyiséget, bevittek lámpákat, székeket, asztalokat, kávéfőző gépet, üveges hűtő-tárolót, pénztárgépet, ... és odahívták, mondjuk hasamra ütök: Kovács Pálnét, akire ráadtak egy fehér blúzt, fekete szűk szoknyát, kis köténykét, és azt mondták neki, hogy ahelyett, hogy az esetlegesen majd ide bekukkantó embereknek elmondaná becsületesen, hogy ő Kovácsné, hitesse el velük, hogy ő egy „pincérnő". Erre Kovácsné ráállt, persze pénzért, erre fel másnap kiakasztottak az ajtó fölé egy feliratot, amin kanyargós fénycső-betűk hirdették:

Bon-Bon Eszpresszó.

Hát ez meg hogy lehet? Mitől lett ez hirtelen Bon-Bon Eszpresszó? Mitől került ebbe a falakkal körülhatárolt térbe „eszpresszóság", azaz mitől lesz egy szoba -  na jó, nagy szoba - egyik napról a másikra eszpresszóvá?

A székektől? De kérem, az előző üzletben is voltak székek, mégse volt eszpresszó! A kávéfőző géptől? De kérem, annyi helyen van kávéfőző gép, ami nem eszpresszó, gondoljunk csak a klubokra, éttermekre, ideiglenes büfékre, de nagyobbat ugorva, a gyárakra, ahol ezeket készítik, raktározzák, és mégse mondhatók eszpresszóknak, egészen az üzletekig, ahol ezeket a gépeket pénzért árulják, és sehol sincs a gépekre ráírva, hogy: „Vigyázat! A készülék, azt a helységet, amelyben üzemeltetik - eszpresszóvá transzformálja át!"

Talán akkor a pincérnőtől lett ez a hogyishívják „szoba" eszpresszó? De hát, ő nem is igazán pincérnő, mert ő csak a Kovácsné, aki elég, ha leveti a kötényt, a blúzt, és a szoknyát, és ballagva hazafelé a Körúton, pontosan tudja, hogy ő „Kovácsné", egy családanya, akit otthon vár a férje és a gyereke.

Mi a fenétől lett ez akkor eszpresszó, pláne hogy Bon-Bon?

Talán a felirat a ludas? Mármint hogy odahozták ezeket az üvegből hajlított betűformákat, amelyeket még a gyárban rutinosan megtöltöttek elektromos áram hatására világító gázzal, és felcsavarozták a bejárat fölé?

És ha elromlana a felirat, vajon bevallanák-e, hogy csak ettől a felirattól azok, akik? Nem valószínű. Biztos tovább ragaszkodnának a Bon-Bon Eszpresszó elnevezéshez, és azzal védekeznének, hogy momentán sajnos elromlottak a fény-betűk, cserélik a cégért.

Rövid távon úgy tűnik, mégis igazuk lett. Elhitték nekik. Tényleg mentek oda emberek, beültek, eszpresszóztak, mit sem tudván arról, hogy itt egy pár hónapja még egy másik üzlet működött, fittyet hánytak arra is, hogy ahol most tartózkodnak, ott nemrég nemcsak dohányozni, és kávézni nem volt szabad, hanem még kényelmesen leülni sem lehetett.

Most ők, semmibe véve a múlandóság törvényét, itt csevegtek-csacsogtak, szóltak a pincérnőt alakító Kovácsnénak, a Pirikének, hogy „ezt-meg-azt kérünk így, azt-meg-ezt kifizetnénk úgy". A Pirike meg ment, jött, hozott ezt, hozott azt, stb.

Beindult az eszpresszó.

Működött is jó pár évig, én is jártam oda, sokszor választottam találkozó helyszínéül, vagy csak betértem különösebb cél nélkül a Bon-Bonba, italra, vagy sütire. (Szoktam is volt mondogatni akkoriban, hogy „na megyek a Bon-bonba".)

Aztán elköltöztem máshová, és csak nagyritkán jártam arrafelé. Egy ideig még működött az eszpresszó, de aztán jó néhány év múltával eltűnt az ismerős felirat. Kicserélték valami másra, és valakik - mások - elkezdtek ruhát árulni ugyanott.

Ki volt írva, hogy valamilyen Divatház.

Hát ezt vajon hogy csinálták? .... És akkor az a bizonyos HELY ott, tudják ugye, hogy mire gondolok, az VÉGÜLIS MICSODA?

Laár András

Satipatthána – A buddhista meditáció szíve

Kedves blog-barátaim!

Az alábbiakban részletezett ősi meditációs módszer szolgál alapul a legtöbb buddhista meditációs gyakorlathoz. A Buddha eredeti tanításából fakad, és a hinajána buddhizmus szinte kizárólag ezt használja a tudat felszabadítását célzó módszerként. A későbbi mahájána és vadzsrajána módszerek is erre a gyakorlatra, mint alapzatra épülnek rá, ezért első nagy lépésként ezzel érdemes megismerkednünk és gyakorolnunk.

Mi a Satipatthána?

A  páli nyelvű „sati-patthána" szóösszetétel első tagja, a sati (szanszkritül szmrití) eredetileg az „emlékezés", „emlékezet" jelentésekkel rendelkezett. A buddhista szóhasználatban azonban csak kevés helyen őrizte meg a „korábbi eseményekre történő emlékezés" jelentését. A szövegekben sokkal inkább a jelenre vonatkozik a „figyelés", vagy „tudatosság" értelmében. A legtöbb helyen egy olyan odafigyelő attitűdöt jelent, amelyet magyarul az „éberség" szóval fordíthatunk. A patthána jelentése „oda helyezés", „ott tartás". A teljes szót „az Éberség ott-tartása" kifejezéssel lehet visszaadni.

Ezt a módszert Buddha a „Beszéd az Éberség Alapzatairól" tartott tanításában adta át a gyakorlóknak, és még ma is a tudat fejlesztésének legegyszerűbb, legközvetlenebb, mégis leghatékonyabb eszközéül szolgál. A beszéd kezdetén, ahol megfogalmazódik annak magas célja, hangzik el a kijelentés, mely szerint e módszer „a nyomorúság és a bánat legyőzésére, a fájdalom és a szomorúság megsemmisítésére" irányul.

A Satipatthána célja tehát nem kevesebb, mint a Szenvedéstől való végső megszabadulás, a Nibbána (szanszkrit: Nirvána) - ami egyben Buddha tanításának legmagasabb célkitűzése is. Az idevezető egyenes út, amit ez a módszer nyújt, valamint az előrehaladás rajta, azonban kitartó gyakorlást igényel. Ezt a gyakorlást az Éberség tárgyaival kapcsolatban kell folytatni. Ugyanakkor már a praxis kezdetén megmutatkoznak az erőfeszítés gyümölcsei. A Tökéletes Éberség módszerének hatékonysága már az út legkezdetibb szakaszaiban is megtapasztalható. A gyakorlati eredmények egyre nyugodtabbá, boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá tesznek minket.

A tudatról szóló tanítás - Buddha üzeneteinek szíve

A buddhista tanításban a tudat jelenti a kiindulópontot, a gyújtópontot, és a tetőpontot is. Tehát amiből kiindulunk, az a tudat, ahol gyakorlásunkat folytatjuk, az a tudat, ahová pedig megérkezünk, az is a tudat, a megvilágosodott szent beérkezett tudata értelmében.  A Dhammapada (A Tan Ösvénye) a buddhista szentírás egyik legősibb, és legismertebb könyve a következő szavakkal indul: „A tudat előzi meg a jelenségeket, a tudat határozza meg őket, a tudat teremti meg őket..."

Buddha alábbi szavaiban is ez fogalmazódik meg: „Bármely rossz, rosszal kapcsolatos, vagy rosszhoz tartozó dologról legyen szó - mindez a tudatból fakad. Bármely jó, jóval kapcsolatos, vagy jóhoz tartozó dologról van szó - mindez a tudatból fakad."

Egy mahájána szöveg (Ratnamégha Sútra) így ír ugyanerről: „Ha valaki megérti a tudatot, mindent megértett."

A Buddha üzenete - a tudatról szóló tanítás - három dolgot tanít a számunkra:

1. A tudat megismerését - megismerését annak, ami a legközelebb van hozzánk, mégis oly ismeretlen.

2. A tudat alakítását - az alakítását annak, ami oly makacs és engedetlen, és mégis hajlékonnyá tehető.

3. A tudat felszabadítását - a felszabadítását annak, ami mindenütt béklyóktól szenved, és mégis elérheti a szabadságot itt és most.

A Helyes Éberség - Buddha tudatról szóló tanításainak szíve

Buddha tudatról szóló tanításainak összes mondanivalója belesűríthető a „Légy éber" intésbe. Ez hatja át teljesen az „Éberség Alapzatairól" szóló nagy prédikációját, amelyben átadta a Satipatthána meditációs módszerét.

Mi az Éberség?

Az Éberség egyáltalán nem valamiféle misztikus állapot, nagyon is egyszerű, mindennapi, jól ismert dolog. Nevezhetjük figyelemnek, amely az egyik legalapvetőbb tudatműködésünk, és e nélkül nem volnánk képesek érzékelni semmilyen tárgyat, jelenséget. Ha egy érzékszervi tárgy megfelelően erős ingert fejt ki, figyelmünkkel felé fordulunk, és ezt hívjuk „észrevevésnek". Az észlelési folyamatnak ez a legelső szakasza, az adott tárgynak még csak általános, elnagyolt képét eredményezi.

Ha a tárgy iránt további érdeklődés mutatkozik, vagy elég erős az érzékekre gyakorolt hatása, akkor nagyobb figyelem irányul a részletekre is. De ebben a szakaszban már nem csak a tárgy külső jellegzetességeit vesszük szemügyre, hanem annak a velünk való viszonyát is. Ez teszi lehetővé, hogy a jelenlegi észlelést összehasonlítsuk a múltból felidézett hasonló észlelésekkel. Ez voltaképpen a tapasztalatok összehangolása. Ez a szint, amelyet a lélektan „asszociatív gondolkodásnak" nevez, nagyon fontos. Ebből bontakozik ki a tapasztalatok általánosítása, vagyis az elvont gondolkodás. Ez nagyon tág tartományt foglal magába, kezdve a hétköznapi tények figyelésétől, a figyelmes munkavégzésen, vagy a tudományok tanulmányozásán át, a művészet, vagy filozófia gyakorlásáig.

Az átlagos ember szinte egész nappali életét ezen az éberségi szinten éli le. Ezen a szinten az észlelés ugyan átfogóbb, részletezőbb, de itt rakódnak rá a hibás társítások, az érzelmi és intellektuális előítéletek is, itt vezet félre minket a vágyteljesítő gondolkodás, ezen keresztül jelennek meg a torzító módon hibás szemléletből fakadó téveszmék, amelyek mindegyike felelős a szenvedésért.

A következő lépcsőfok a „Tökéletes Éberség". Azért nevezik „tökéletesnek", mert tisztán tartja a tudatot minden torzító, a megismerést gátló hatástól, a Tökéletes Megértés alapja és összetevője, és a szenvedés kioltását szolgálja. Ez a szint azonban már nem nevezhető hétköznapinak, a képzetlen tudat számára. A nem gyakorló ember ennek a határát is csak néha-néha érinti meg. Ám, ha rendszeresen iskolázzuk tudatunkat a Satipatthána módszerével, a Tökéletes Éberség állapota otthonossá válik számunkra, és sok bonyodalomtól, csalódástól, nehézségtől óv meg minket.

Puszta figyelem

A Tökéletes Éberség gyakorlatának legfontosabb jellege a „puszta figyelem". Puszta figyelemről akkor beszélhetünk, amikor tisztán és összeszedetten tudatában vagyunk mindannak, ami bennünk és velünk történik, az észlelés minden egymást követő pillanatában, ám figyelmünk csupán az észlelés puszta tényeire irányul. Azért nevezik „puszta" figyelemnek, mert figyelmünket kizárólag az érzékszerveken keresztül tapasztalt tények regisztrálására korlátozzuk, és nem megyünk bele további asszociációkba. Nem reagálunk a jelenségekre „önmagunkra vonatkoztatással", tehát nem kezdünk „tetszik", „nem tetszik" - féle ítélkezésbe, de egyéb módon sem minősítjük őket, és nem gondolkodunk róluk. Ha a meditációnk során mégis belső gondolatok merülnének fel, akkor ezeket tesszük a puszta figyelem tárgyává. Anélkül, hogy elhessegetnénk őket, vagy erőszakkal megpróbálnánk elnyomni felbukkanásukat, csak éberen megfigyeljük, és elengedjük őket. Nem bocsátkozunk beléjük, hanem egyszerűen röviden tudatosítva, hagyjuk lecsengeni, eltűnni mindet.

A Tökéletes Éberség gyakorlata

Tárgyai tekintetében négyrétű, irányulhat (1) a testre, (2) az érzetekre, érzésekre, (3) a tudatállapotra, és (4) a tudattartalmakra, azaz a tudat tárgyaira.

(az első lépések)

Elsőként a testre irányuló figyelmet a legkönnyebb gyakorolni, ezért kezdjük ezzel. A hétköznapi élet sok pillanatában bátran megtehetjük, hogy figyelmünket a testtartásunkra irányítjuk, és mintegy regisztráljuk, hogyan állunk éppen, hogyan ülünk... stb. Ha pl. ülünk, megfigyelhetjük az ezzel kapcsolatos érzeteket is, ahogy a szék nyomja a fenekünket, a combunkat, vagy a támlája a hátunkat. Ezekkel a rövid gyakorlatokkal rászoktatjuk magunkat, hogy figyelmünket erre, vagy arra tereljük.

Fordítsunk időt minden nap arra, hogy otthon, vagy magányos helyen, ahol senki, vagy semmi nem zavar meg minket, a Tökéletes Éberséget gyakoroljuk. Eleinte legalább húsz percre hagyjunk abba minden egyéb tevékenységet, még zenét se hallgassunk, hanem üljünk le meditálni. A szó tudományos értelmében ez ugyan nem „meditációs", hanem „szemlélődéses" gyakorlat, de ez most ne zavarjon minket. A széken ülést nem tanácsolják a mesterek, mert nem stabil, nagy a kényszer az ülőhelyzet változtatgatására, a billegésre, vagy a csúszkálásra, ehelyett a földön, vagy a földre lerakott párnán ülést, keresztbetett lábakkal javasolják. Több ilyen „keresztbetett lábú" ülésmód létezik, kezdve a töröküléssel, a térdben behajlított, és egymás elé lerakott lábakkal való ülésmódon át egészen a fél lótusz, vagy a teljes lótuszülésig. Felvehetünk térdelő pozíciót is, amikor a sarkainkon ülünk, de tegyünk magunk alá egy nagyobb párnát, hogy ne nyomjon túlságosan a padló. A lényeg, hogy legyen annyira kényelmes és stabil ez az ülőhelyzet, hogy ne zavarjon minket, ne kelljen állandóan mozgolódnunk.

Leülvén, hajtsuk meg fejünket a Cél, a Megvilágosodás eszménye előtt, érezzük át, hogy gyakorlatunkkal elindulunk az oda elvezető úton. Töltsön el bennünket az a bizonyosság, hogy oda el is lehet jutni, hiszen a Buddha és nagyon sok követője már beteljesítette ezt a Célt.

Üljünk egyenes háttal, csukott, vagy félig nyitott szemmel (ne fókuszáljunk konkrétan semmire), fejünket döntsük egy kicsit előre. Kezeinket tegyük az ölünkbe, oly módon, hogy a bal kézfejünket felfele néző tenyérrel az ölünkben nyugtatjuk, és ennek öblébe fektetjük jobb kézfejünket, szintén fölfelé néző tenyérrel. A két hüvelykujjunk finoman összeér.

Lélegezzünk az orrunkon keresztül. Fordítsuk figyelmünket a légzésünkre. Figyeljük meg a be és kiáramló levegő által okozott érzést a két orrlukunkon, azon a ponton, ahol a levegő nekiütközik az „orrkarikáknak". Tartsuk figyelmünket ezen az érzésen, és tudatosítsunk magunkban minden egyes lélegzetvételt. Be és ki... be és ki. Ne avatkozzunk a légzés természetes folyamatába, ne erőltessük semmilyen módon, ne tartsuk vissza, ne fújtassunk, hanem csak egyszerűen figyeljük éberen. Ha hosszan lélegzünk, tudatosítsuk: „hosszan lélegzem", ha röviden lélegzünk, tudatosítsuk: „röviden lélegzem". De ne akarjuk hosszítani, vagy rövidíteni lélegzeteinket, hanem csak tartsuk ott a figyelmünket az orrlyukainkon tapasztalt érzeten. Ne kövessük magunkban a levegő útját, hanem maradjunk az orrunknál. Ezt oly módon magyarázzák az iratok, hogy hasonlatosan a fa fűrészeléséhez, figyelmünket ott is a fűrész és a fa találkozására irányítjuk, de azért eközben tudatában vagyunk az egész fűrész mozgásának is.

Ha bármilyen hang, vagy mozgás jelenik meg tapasztalásunk terében, vegyük észre, tudatosítsuk, de ne foglalkozzunk vele tovább, hanem amilyen hamar csak lehet, térjünk vissza a lélegzés figyeléséhez. Ha képek jönnek be, vagy gondolatok, vegyük észre őket, de ne foglalkozzunk velük. Rövid regisztráció után térjünk vissza ismét a lélegzetvételek figyeléséhez.

A gyakorlatot tiszteletadással fejezzük be, amelynek során újra meghajtjuk fejünket a  Megvilágosodott, a Megvilágosodás, valamint az Úton járók előtt.

A meditálónak rendszeres szorgalmas gyakorlással először képessé kell tennie magát arra, hogy a légzés áramlását, fenntartott figyelemmel kövesse, anélkül, hogy figyelme kihagyna, vagy (eleinte) észrevétlenül kihagyna. Amikor már képes arra, hogy húsz percig viszonylag könnyedén fenntartsa a koncentrációt, számos apró részletet fog felfedezni a légzése folyamatában, valamint egyéb tapasztalatokhoz is eljut, amit neki magának kell megszereznie.

(folyt. köv.)

Sok sikert kíván a gyakorláshoz, szeretettel:

Laár András

Válasz a kommentekre

Kedves Blog-barátaim!

Elnézéseteket kérem, hogy ilyen hosszú ideig nem reagáltam közvetlenül kommentjeitekre, de igen húzós időszakom volt. Az elmúlt másfél hétben a L'art pour l'art Társulat és a KFT zenekar is fellépegetett, plusz most készül gőzerővel egy zenei anyag, ami spirituális dalokból, mantrákból és hindu bhajanokból áll, és még az idén meg kéne jelennie. Olvastam hozzászólásaitokat, és azon gondolkodtam, hogyan lehetne egy kicsit helyre tenni ezt a „van Isten", „nincs Isten", „csak Tudat van", „még Tudat sincs" polémiát. Arra jutottam, hogy először elmondom itt pár sorban, hogy én hogyan látom ezt a kérdést, azután pedig folytatom a buddhizmus-témát, mégpedig a gyakorlatokba való bevezetéssel.

Nézetem szerint az a szó, hogy „Isten", nem bír egy eleve meghatározott, pontosan körülhatárolható jelentéssel. Minden istenhívő vallás felruházza ezt a szót egy sajátosan az adott vallásra jellemző tartalommal, bizonyos vallások konkrét formát is tulajdonítanak Neki, más bizonyos vallások pedig kifejezetten tiltják ábrázolását. Némely vallás istenekről, isteni hierarchiáról beszél, mások szigorúan ragaszkodnak az „Egy Isten van" elvhez. Olyan vallás is van - a taoizmus - amely egy mindent átható világelvből egy személytelenség és személyesség fölött álló Törvényből, Eredetből vezeti le a Létezést, tudva azt, hogy ez minden személyesség és személytelenség alapja. És végül a buddhizmus ugye ezt a kérdést kikerüli, mégpedig szándékosan.

Ezekkel a nézetekkel megismerkedve, én magam arra a meggyőződésre jutottam, hogy helyesebb a különbségeken való lovaglásnál az, ha megpróbálom megérteni, és megérinteni a Közös Pontot. Nem zavar engem az, hogy valaki pl. egy szent embert ábrázoló képet nézve érzi meg azt az isteni erőt, amely annak idején azt a szent embert betöltötte, az sem zavar, hogy a buddhista értelemben vett megvilágosodás elérése érdekében, befelé fordulva csak önmagán dolgozik valaki, de az sem zavar, ha egy buddhista a Buddha szobra előtt leborulva próbálja elérni a felszabadulást. (Pedig annak idején maga a Buddha tanácsolta híveinek, hogy ne használjanak oltárt és szertartásokat, és egyéb misztikus kellékeket.) Nem zavar, hogy egy iszlám mecsetben nincs oltár, nincs isten-kép, nem zavar, hogy a görögkeleti vallás hívei imádatban részesítik a szentek képeit, megértve azt, hogy a kép mintegy „ablak" Istennek egy sajátos aspektusa felé.

Úgy látom, hogy a Világ szellemi eredetű. Nem csak úgy véletlenül lett, hanem szándék hozta létre. Ez a szándék most is működik. Magamban mindenképpen érzem ezt a szándékot, de mindenben és mindenkiben is úgy tapasztalom, működik ez a létezni akarás. Kié ez az akarat? Istené? Akkor Isten bennem is és mindenben működik. Hol van ez az Isten? Mindenhol? Akkor nincs is különbség Isten és Nem Isten között. Kié ez az akarat? A tudatomé? Akkor a tudatom bennem is és minden másban is működik. Hol van ez a Tudat? Mindenhol? Akkor nincs különbség Tudat és Nem Tudat között.

A Lényeg, sokak tapasztalata szerint, túl van a fogalmi megértésen. A fogalmak csak jelzések, a Lényeg körülírására valók, nem azonosak a Lényeggel magával. Az Eredet közös, a Lényeg is közös, a Világ is közös, a Létezés is közös. Ha közel jutunk a Lényeghez, bármely úton tesszük is, ugyanahhoz a Lényeghez jutunk közel.

És innentől kezdve a saját tapasztalatok megszerzésére érdemes törekedni. Pusztán gondolati úton nem lehet eljutni a Lényeghez. Tudatunk, ha téveszmék és megszokások hálójában vergődik, nem képes felfogni a Valóságot a maga saját valójában. A „mindent magunkra vonatkoztatás" szemüvegén keresztül nézve, felruházzuk a dolgokat olyan minőségekkel, amelyek nem tartoznak hozzájuk. A „biztonság" elérése érdekében szívesen látjuk a jelenségeket tőlünk független létezőknek. A saját személyiségünk túlértékelése, vagy alulértékelése miatt hiszünk énünk objektív és változtathatatlan voltában. Ezek olyan hitek, amelyek szétoszlanak a tudat iskolázása során. Tudatunkat rá kell vezetnünk arra, hogy a létezést, és jelenségeit olyannak lássa, amilyenek azok valójában. Ehhez pedig nem a „hit" vezet el, hanem a tapasztalás. A tapasztalatok persze újra hitet adnak, de ezt a hitet már nem hitnek, hanem meggyőződésnek hívjuk. És itt újra elkezdhetnénk lovagolni a „fogalmak jelentésének finom megkülönböztetése" paripáján, de ne tegyük. A következő cikkben a Tiszta Éberség buddhista gyakorlatáról fogok írni, amely a kezdetektől kezdve minden buddhista szellemi gyakorlat alapja. Ez a gyakorlás már önmagában is elvezethet a legmagasabb eredményhez, de a különböző iskolák speciális gyakorlatai is mind erre, mint bombabiztos alapra épülnek rá. Aki ezt a gyakorlatot végzi, saját maga fogja megtapasztalni mindazokat az igazságokat, amelyeket Buddha kinyilatkoztatott.

Szeretettel:

Laár András

A buddhizmus - ahogy én látom (3. rész)

Minden ürességtermészetű

Kialakult tehát a buddhizmus későbbi változatában egy olyan szemlélet, amely szerint valójában minden ürességtermészetű. Nincs olyan jelenség, amely önmagában létező lenne. Minden csak egymás viszonylatában valami, és ez azt jelenti, hogy az Abszolút Igazság a létezéssel kapcsolatban az, hogy minden jelenség - beleértve az embert, mint szemlélőt, és az egész világot, mint a szemlélet tárgyát - üresség-mentességtermészetű. Semminek sincs önmagában rejlő léte, se az énnek, se a külső dolgoknak, semminek. Ugyanakkor bizonyos szempontból mégis a tapasztalás folyamata során valóságosnak tűnnek, tehát kétfelé kell választani a dolgot. Ez a kétfelé választás a Két Nemes Igazság formájában jelent meg. Buddha eredeti kinyilatkoztatásaihoz képest, amelyek a Négy Nemes Igazságot helyezték alapul, azokat nem vitatva és nem mondva, hogy azok nem helyesek, a Két Nemes Igazságra helyeződött a hangsúly.

Ez a törvény az Abszolút Igazság és a Világban megjelenő igazságok kettősségét mondja ki. Van az abszolút igazság, a paramártha szatja, és van ennek számtalan részigazságban tükröződő világba vetülése a lókaszamvritti szatja. Ez utóbbi az összes igazságot jelenti, amely szempontoktól függő módon bontakozik ki egy szemlélő tudat számára. Ezek párhuzamosan léteznek, s az a legjobb, ha az ember a kettő közötti középúton van. Tehát a lókaszamvritti satja és a paramártha szatja kettősségében látja a mádhjamika buddhizmus, a középút buddhizmusa azt az alapot, amelyre támaszkodni lehet. Elfogadja ez a felfogás, hogy a világban minden egyes szempontból születik egy igazság. S ezek mind relatív igazságok. Ahonnan néz az ember, onnan valamit igaznak lát.

Ám ez több is annál, minthogy csak igaznak látja, vonatkozik is őrá az az igazság. Pont azért, mert az egész képzeletrendszert, ezt az egész világképet, amelyet ő magának kialakít, azt ő magáévá teszi, abban él, logikus, hogy annak a törvényei érvényesülnek életében. Gyakorlatilag a szenvedés vagy nem szenvedés kérdésében aszerint jár el, amilyen az ő világképe, ezért ez egy érvényes igazság. Minden egyes szempontból érvényes igazság születik. Igen ám, de ezek az igazságok mind alá vannak vetve a még magasabb törvénynek, nevezetesen annak, hogy egyébként minden üresség-mentességtermészetű. Tehát a végső igazság az, hogy semminek sincs semmiféle belső objektív lényegisége. Nincsen a dolgoknak önmagaságuk. Nem lehet tudni egy bizonyos jelenségről, hogy az „valójában" micsoda.

Ebből a képből nagyon sok minden születik. A mádhjamika azt mondja, hogy egy igazi buddhista akkor teszi jól, ha középen van állandóan, azon a halvány, nagyon-nagyon vékony kis határvonalon, amely pont a két igazság összeérése. Az ember - szemlélve a világ jelenségeit - mindig tudja, hogy viszonylagos igazságokról van szó, és mégis e viszonylagos igazságokat elfogadja. Tehát kettős a mozdulat. A mádhjamika követője a viszonylagos, tehát a világban megjelenő igazságok értelmében az erényekre törekszik, próbálkozik folyamatosan az erény útján járni és gyűjteni magába az erényeket. A karma törvényt figyelembe véve folyamatosan olyan cselekedeteket törekszik végrehajtani, amelyek a szenvedést csökkentik. Ugyanakkor pedig, az abszolút igazság értelmében, olyan belső lelki, szellemi mozdulatokat tesz, amelynek révén újra és újra tudatosítja magában az abszolút értelemben vett ürességet vagy mentességet.

Ez igazából a mahájána buddhizmus körébe tartozik. Van az ősi, a hínajána buddhizmus, ami szó szerint azt jelenti, hogy: kis szekér. A mahájána azt jelenti: nagy szekér. Buddha eredetileg szerzetesi tant nyilatkoztatott ki. Aki buddhista akart lenni, az úgy vált buddhistává, hogy belépett a szerzetbe, ahol nagyon szigorú szerzetesi szabályok voltak érvényben. Nemcsak pusztán a pancsa szilát, az 5 erkölcsi szabályt kellett elfogadnia. Buddha ugyanis kolduló rendet hozott létre. Aki be akart lépni a rendbe, az az összes világi vagyonát el kellett, hogy hagyja, és csak a megvilágosodásra helyezhette a hangsúlyt. Nem volt félutas megoldás, hogy valaki világi ember és mégis buddhista. A buddhista egyet jelentett azzal, hogy valaki szerzetes. És ezért hívták hínajána-nak, kis szekérnek, mert ezen a szekéren csak kevesen tudnak elférni, csak azok, akik teljesen elszánták magukat, hogy lemondanak a világi dolgokról és teljesen a Tannak szentelik magukat.

Párhuzamosan ezzel, később megjelent a mahájána megközelítés, amely megnyitotta a buddhizmust a világi emberek előtt is, a világban kötelességgel rendelkező kereskedők vagy családosak előtt például, akik nem hagyhatták ott a foglalkozásukat ilyen vagy olyan okok miatt, de akik Buddha tanát mégis igaznak tartották. Mégpedig a mahájána, vagyis a nagy szekér keretein belül: erre már sokan felférnek. Nem csak a szerzetesek, hanem a világiak is. Így logikus következmény, hogy van a világi igazságok köre, ahol azoknak megfelelően lehet működni, és van az abszolút igazság, és e kettőségében, illetve a kettő közötti egyensúlyban lehet élni végig egy buddhista életet. Az abszolút igazság értelmében az ember egyre mélyebben és mélyebben igyekszik belátni a dolgok mindent átfogó ürességtermészetét, és ugyanakkor a hétköznapi életben egyre inkább az erények útján jár.

Ágak

Tulajdonképpen rengeteg más út ágazott ki ebből, ugyanis Buddha felfogása kapcsolódni tudott egy csomó más, már meglévő világnézettel. A buddhizmus egyik legnagyobb érdekessége, hogy ahogy eljutott különböző területekre, különböző kulturális környezetekbe, ott, az éppen aktuális helyi vallással össze tudott kapcsolódni, úgy, hogy a helyi vallás elemeit magába olvasztva,  sajátos új formákat alakított ki. Kínába eljutván például kialakította a csan buddhizmust, amely az ősi taoista felfogást ötvözte magába. Ez a csan került át Kínából később Japánba, és ott a sintóval összeházasodva kialakult a zen.

Tehát a csan és a zen voltaképpen majdnem ugyanaz. Amikor a buddhizmus eljutott például Tibetbe, az ottani sámánisztikus, mágikus bön vallással összeházasodva kialakította a különleges vadzsrajána buddhizmust, a sajátos mágikus buddhizmust, ami megint egy egészen külön ág. Végül is a jógával visszaházasodva alakult ki a buddhizmuson belül a jógacsárja, más néven a vidzsnyána váda, amely a tudat tan, a buddhizmus tudat tana, amely konkrétan azt mondja ki, hogy ez az egész, amit mi tapasztalunk létezésnek, voltaképpen egy tudati létezés. Semmi nincsen a tudaton kívül a létezésben, mindent a tudatunkon keresztül érintünk meg, és minden, amit megérintünk, az a tudatunkon belül lesz megérintve, semmire nem tudunk gondolni vagy tapasztalni, vagy érezni az egész világegyetemben, amit ne a tudatunkon belül tapasztalnánk.

Tehát a tudat az, ami tartalmazza az egész létezés mindenféle képét, a létezésről alkotott összes felfogást, sőt mi csak a tudatunkon keresztül tapasztalunk, következésképpen nyugodtan felfoghatjuk úgy, hogy az egész létezés tudati természetű létezés. A szenvedés, vagy a szenvedés hiánya, bármi a tudat függvénye. És mi semmi más módon nem érintkezhetünk a dolgokkal, csupán a tudatunkon keresztül. Tehát nincs is módunk arra, hogy a tudatunkból kilépve bármit tapasztaljunk, mert a tapasztalás is a tudaton belül történik. Az egyetlen megoldás a problémákra a saját tudatunkon belüli munkálkodás. Az ember, nem tud egy pillanatra sem a saját tudatából kilépni. A világ összes jelensége a tudatában tükröződik. Az összes nehézség is, ami úgymond a világban van, az nem a világban, hanem a tudatban van, tehát a praxis helyszíne is a tudat. És a praxis tárgya is a tudat, de még a praxis eszköze is a tudat. Ez a Tudat tan.

Laár András

A buddhizmus - ahogy én látom (2. rész)

Kedves Blog-barátaim!

Miközben kommentek sokasága jön-megy, keresztül kasulva a Világegyetem egy virtuálisan létező szeletkéjét, én komótosan, lépésről lépésre folytatom a buddhizmussal kapcsolatos élményeim feltárását. Most még csak az alaptanítások fejtegetésénél tartok, úgyhogy még egy ideig kitart a téma. Bár sok éve tanulmányozom a buddhizmust és gyakorlom is, egyik tantrikus irányzatán keresztül, az Átama Rend-ben, biztos vagyok benne, hogy még számos más érvényes megközelítés is létezik, számos különböző iskola, mester és törekvő tanítvány értelmezi és gyakorolja a buddhizmus különféle irányzatait, tehát nem gondolom a magam meglátásait „egyedül üdvözítőnek". Rám viszont e felismerések jól hatnak. Én a saját belátásaim nyomvonalán haladok, bennem úgy csapódott le a buddhizmus - elméletben és gyakorlatban is - ahogy azt itt megosztom Veletek. Remélem, van közöttetek olyasvalaki, aki megy vele valamire.

Tudat teremtette dolgok között élünk

Az alaptanítás mellé való az ürességről szóló tanítás, amely kimondja, hogy a dolgok önmagukban nem valóságosak. A minket körülvevő világ nem objektív valami, a jelenségek benne nem objektíven, hanem szubjektíven létező dolgok. Valójában nem megfogható, hogy mi micsoda.

Például mit jelent az, hogy erdő? Ez is csak tudati dolog. Fák csoportját jelenti az erdő, de mégiscsak egyetlen egységnek tűnik, úgy tűnik, minthogyha lenne külön olyan dolog, hogy: erdő.

Hány fa kell ahhoz, hogy már erdőnek nevezhessük? És meddig még csak liget? Ám, ha az erdő fákból áll, akkor a fű, ami az erdőben van, az már nem erdő? Dehogynem. De akkor most a fű erdő? Nem. Az erdőben lévő fű mégis az erdő? Ezek mind átjárható fogalmak. Nem objektívek.

Buddha a kocsi hasonlatával azt mondta, hogy nézd meg, hogy a kocsi az micsoda. Egy önmagában lévő valami a kocsi? Hát nem. Nem egy objektív valami az, hogy kocsi, mert a kocsi részekből áll. Bármelyik részét elveszem belőle, attól még az kocsi. Elveszem a kereket, attól még kocsi, csak nincs neki kereke. Elveszem a tengelyt, az is kocsi még, csak már nincs tengelye. Ha leveszem róla a saroglyát, akkor is még kocsi, és a végén ott marad a semmi, amire rámondom, hogy kocsi. Külön egyikre sem mondhatom azt, hogy az a kocsi. Előszedem a tengelyt, mi ez, hát egy tengely. Előszedem a kereket, kerék, az nem kocsi. Hol keletkezik a kocsi? Melyik pillanatban jön létre?

Bemegyek egy bútorgyárba, ahol fadarabokat csiszolgatnak laposra. Az még nem szekrény. Fog az ember két fadarabot és összerakja. Az se szekrény. Fog egy harmadik darabot, hozzárakja, az sem szekrény. Már úgy néz ki, mint egy doboz, de hát az még csak „doboz". Egy „lapot" raknak rá, ami ide-oda billegni is képes, és utólag azt mondják rá „ajtó". Közben nincsen a folyamatban egy olyan pont, ahol a szekrény keletkezik. Ha viszont a végén megnézed, arra már azt mondod, hogy szekrény. Ha elveszel belőle egy darabot, még mindig azt mondod, hogy szekrény, csak nincs oldala. Elveszed az ajtaját, szekrény, de nincs ajtaja. A szekrénynek tehát ezek szerint nincs „benne rejlő léte".

Tudat teremtette fogalmak között élünk, nem önmagában lévő valóságok között. Nézzünk például egy embert. Elkezd embrióból ember lenni. Amikor megszületik, az voltaképpen már egy ember. Persze látjuk, hogy még nem a beteljesedett állapotában van, nem kifejlett ember, emberkezdemény még csak, újszülött, ám innentől elkezd nőni. Kétéves lesz, három, négy, öt. Mikor ember? Amikor 14 vagy 15 éves? Akkor már azért ember, de még mindig nem teljesen kész, hiszen folyton változik. Egyszer csak eljut a 30 éves koráig. Csakhogy még onnan is változik, eljut 40 éves koráig, 50, 60 éves lesz. Hol vágjuk el? Mikor mondjuk, hogy ő az, aki? Amikor 60 éves, akkor is még az, aki, 70 éves lesz, majd 80 éves, és akkor egyszer csak meghal. Hol van az a pont, amikor azt mondom, hogy ez már az? Nincs ilyen pont, ez egy folyamat. És minden dologgal így van.

Mindig éppen a jelenben vagyunk, de a jelen éppen múlik el. A múlt már nincs, a jövő még nincs. Egyedül a jelen van, de hopp, már elmúlt. Ilyen a létezés természete. A jelenségeknek nincs „benne rejlő létük". Ezt a sajátosságot nevezi a Buddha súnjatának, azaz magyarul ürességnek. A súnjatá szanszkrit szó, ami a szó legszorosabb értelmében „nullaság"- ot jelent. Fordíthatnánk magyarra „mentesség"-nek is, mert az üresség valami hiányt jelez, és könnyen összetéveszthető a „semmi"-vel, miközben a jelenségekre nem mondható rá az sem, hogy nem léteznek. Léteznek, csak a létezésük természete nem objektív.

Az üresség vagy mentesség fogalmából kiindulva nem az a konklúzió a leglényegesebb, hogy a dolgok sohase önmaguk. Buddha a legeslegnagyobb erővel az ego-nak, azaz az „én"-nek ürességét prédikálta. Tanításának első legfontosabb lényege az volt, hogy a szenvedéstől mentse meg az emberiséget. Felismerte, hogy helytelen felfogás egoitásunknak, a saját „önmagunkságának" a túlértékelése, mert az ehhez való helytelen ragaszkodás okozza igazából az ember szenvedését. Az olyan tévképzetek, minthogy „én az vagyok, aki". Vagy, hogy én vagyok a „legjobb". Ezek olyan dolgok, amelyek nem valóságosak. Ezek üresek. Igazából az ember énsége ürességmentesség-természetű dolog. Azzal példálódzik, hogy az ember lénye részekből összeálló folyamat, nincs benne semmi, amihez ragaszkodni lehetne. Nincsen olyan állapota az embernek, amelyhez ragaszkodni lehetne, mert maguk az állapotok máris múlnak el, és nincsen az emberhez tartozóan semmi, ami konkrétan és tényleg az ő „önmagaságát" jelentené.

Még a testi sejtek is kicserélődnek hét évenként. Buddha szerint, ha az ember „alkotórészeit" vizsgáljuk, még ez a múlandó a test a leginkább állandó az emberből. Mert egyébként mire is mondja az ember általában, hogy „én"? Én az vagyok, aki így gondolkodik, így érez, így akar. A gondolkodás, érzés, akarat azonban pillanatok alatt változik, az akaratunkat állandóan megváltoztatjuk, mégis mindig, amikor akarunk valamit, akkor „én akarom". Ha érzek valamit, akkor „én érzem". Közben az a valaki, aki érzi, megváltozik, amit érez, az is megváltozik, meg amit akar, az is megváltozik, mégis úgy ragaszkodik hozzá, mintha valami valóságos lenne. E kép helytelen. A szenvedésnek ez az oka. Helytelen azonosságtudatot alakítunk ki a saját vélt énünkkel.

Ugyanígy az ember a tulajdonára is ráteríti az énjét. Van valakinek egy drága Mercedes autója, lenn áll az ablaka előtt, és ha egy vásott utcagyerek odamegy és megkapirgálja egy kulccsal a dukkózását, akkor az a valaki, aki úgy érzi, hogy „enyém az a Mercedes", fájdalmat érez. Szenved attól, ténylegesen szenved, miközben a gyerek meg kajánul röhög rajta. Ez csak azért lehetséges, mert ez a valaki helytelenül önmaga szerves részének gondolja az autóját is. És milyen érdekes az ellenpélda: ha másvalaki autóját karcolják, az akkor már nem fáj őneki. Az csak annak fáj, aki a magáénak gondolja azt az autót. Felőlem a más autóját bárki kapirgálhatja. Magyarul: az autó kapirgálása - csak úgy önmagában - nem ok a szenvedésre. Ennyire egyszerű. A dolgok megszerzése és elvesztése valójában nem oka a szenvedésnek, csakis a helytelen azonosítás miatt az.

Buddha az énnel kapcsolatos helytelen azonosságtudatot támadta leginkább. Ne értékeljük túl az énünket! Ne legyen bennünk olyan kép, hogy én jobb vagyok, vagy rosszabb vagyok. Az egész őrült nyugati civilizáció közben arra épül, hogy egymást le kell hagynunk, akár például úgy is, hogy az úton megmutatjuk, ki megy gyorsabban az autójával. Akinek 45 milliós autója van, az biztosan nem tűri el, hogy előtte egy olcsó autó menjen, azt mindenképpen le kell előznie, mert ő annyira gazdag, hogy az ő énjének elől kell menni. Ez hülyeség. (Nincs is olyan, hogy az úton elöl menve, mert mindig van az ember előtt, valahol másvalaki is.)

Tehát az „én" viszonylagossága és üresség-mentességtartalma szintén alaptanítás.

Laár András

(Miért gondolom, hogy ez a videó épp ideillik? :) - Vömi - bloggazda)

A buddhizmus - ahogy én látom

Kedves Blog-barátaim!

Még az idén megjelenik egy könyv, amit apámmal és nagyapámmal írtunk, együtt hárman. A címe: "Nem múlok el soha". Ez apám egyik versének a címe is. Valójában három különálló könyvből áll össze a könyv, mindhárman 1-1 részt írtunk. Nagyapám, aki már rég eltávozott, ránk hagyta kéziratát, így az ő írása posztumusz kiadásnak számít. Most e könyvből idézek, a magam részéből, ahol arról mesélek, hogyan és miért érintett meg annak idején (1985-ben) a buddhizmus.

A buddhizmus nem Istennel, hanem a dolgokkal foglalkozott, azzal, hogy miként vannak a dolgok, és azzal, hogy az embernek milyen legyen a viszonya a dolgokhoz. Türelmes és bölcs felfogás volt ez. Rögtön a buddhizmus hívévé szegődtem, s magamban azt mondtam, hogy mindig e felfogást kerestem.

Először is megtudtam, hogy amikor belép valaki buddhistának, mi az a néhány fogadalom, amit meg kell tennie. A keresztényeknek 10 parancsolatuk van, a buddhistáknak 5. És ez az 5 számomra nagyon világosan érthető volt.

Az első parancsolat a nem ártás. Ez gyönyörű: fogadom, hogy nem ölöm meg a lényeket és nem ártok, nem okozok a lényeknek szenvedést, tudva azt, hogy minden lény szenved, szenvedő lényekből áll a világ. Minden egyes lény, a növény, állat, ember mindenki képes a szenvedésre, sőt új és új dolgok új és új módon szenvedést okoznak a lényeknek. Minden lénynek az a baja, hogy szenved. Tehát az első fogadalom: igyekszem a legszélsőségesebb módon kerülni, hogy másoknak szenvedést okozzak. Nagyon-nagyon jó parancsolat elsőnek, legelső erkölcsi szabálynak.

A második: ígérem, hogy igazat mondok, nem hazudok. Ez megint logikus, hiszen a valóságra vagyunk kíváncsiak, magával a valóságos létezéssel akarunk kapcsolatba kerülni, és hogyha hazudunk, akkor hamis képet festünk a valóságról. Ha hazudunk, más embereket akadályozunk abban, hogy ők a valóságban éljenek. A hazugság azért nem helyes - filozófiailag sem helyes -, mert lecsökkentem a másik lénynek az esélyét arra, hogy a valóságot valóságnak fogja föl. Tehát nem hazudok. Ez is nagyon jó.

A harmadik: nem veszem el mástól, ami az övé. Pontosabban úgy fogalmaznak, hogy nem veszem el azt, ami nincs önként odaadva. Megint logikus, teljesen világos, tiszta dolog. Hiszen ha nincs önként odaadva, és én elveszem valakinek a valamijét, akkor szenvedést okozok neki. Én sem szeretném, ha tőlem elvennének valami olyasmit, amit én nem adok oda önként. Nincs is joga senkinek erőszakkal elvenni mástól bármit, teljesen logikus, tehát már három erkölcsi parancsolattal egyetértek.

A negyedik: nem paráználkodni. Vérből, zsigerből volt bennem egy kis tiltakozás, mert folyton azt tapasztaltam, hogy a bennem működő szexuális vágy semmiféle erkölcsi szabályt nem fogad el. Az, hogy hol erre a nőre gerjedek be, hol arra, hol a harmadikra, hol a negyedikre, úgy véltem, nem az én ügyem, tőlem függetlennek látszó dolog, kaptam e hajlamot a teremtésben. Férfi vagyok, ezért a nőiség úgy általában vonz engem, nemi gerjedelemre sarkall, következésképpen nem nagyon értettem különösebben, hogy ez miként van. A paráználkodás elkerülése azt jelenti, hogy hűséges, erkölcsös életet élek, a poligám magatartásforma, a promiszkuitás nincs engedélyezve. Hát jó, el tudom fogadni. Az összes vallásban ez nehéz kérdés, az összes vallás szigorú e téren, tehát tudva azt, hogy én még nem tartok itt, mint eszményt ezt is el lehet fogadni.

Az ötödik: ne használjunk bódító szereket, kábítószereket az élethez. Ez is érthető. Én, ugye tudva az előzményeket, nem nyithatom ki nagyon a számat, hisz volt példa arra, hogy bódító és kábítószereket használtam, de értem a parancsolatot. E szerek ugyanis általában az ember realitással kapcsolatos képét módosítják és nincs garancia arra, hogy használójuk spirituális élményhez jut általuk. Sok esetben épp a valóság helyes felfogását akadályozzák és tévképzeteket keltenek  Gondoljunk csak a részegen tántorgó féltékeny családapára. Úgy láttam tehát, hogy e parancsolatot is el lehet fogadni.

Egy olyan vallás, amely ezt az öt parancsolatot fogalmazza meg, a nem ártást, nem hazudást, nem elvenni, ami nincs önként odaadva, nem élni szertelen szexuális életet, és nem használni tudatállapot-módosító szereket, elfogadható, jó erkölcsi alapokon nyugszik.

És minderre jött a hatodik.  Az ötöt meg kell fogadni, ha az ember úgymond buddhista akar lenni, de ennyi nem elég. Még egy hatodik is van, ami így hangzik: fogadom, hogy nem tüntetem fel vallásomat egyedül üdvözítőnek, fogadom, hogy tisztelem mások vallását. Amikor meghallottam, megdöbbentem: egy vallás magáról azt mondja, hogy nem egyedül üdvözítő. Ezt kerestem! Ha ugyanis létezik a mindent átfogó intelligencia, akkor logikus, hogy így működik. Ez gyönyörű.

És volt még egy nagyon erős, lelkileg nagyon meghatározó mozzanat. Elolvastam a buddhizmus egyik legfontosabb imáját magyarra fordítva, aminek az a címe Metta Szutta, a Szeretet Éneke. Hogy mit is imádkozik szeretet címén, mit is gondol egy buddhista? Ott volt előttem a kicsit „petőfisándoros", rímbe szedett szöveg:

Üdvére a mindenségnek

köszöntöm a lényeket
áldás mint az eső hulljon
óvjon minden életet
akár nagy vagy legyen kicsiny
hatalmas vagy gyenge lény
békessége boldogsága
legyen azt kívánom én.

És még nyolc versszakon keresztül az, hogy minden lény legyen boldog, állat, ember, növény. Elsírtam magam a meghatódottságtól, hogy emberek sokasága azért imádkozik, hogy a többi lény legyen boldog. Ez gyönyörű! Mindig ezt kerestem. A növények, az állatok, mind-mind legyenek boldogok! Fantasztikus! Örök érvényű elkötelezettség szövődött ekkor köztem és a buddhizmus között, pusztán azért, mert e felfogással teljesen egyet lehet érteni.

A lét szenvedés

Hamarosan - 1985-ben vagy '86-ban - föl is vettem a buddhista vallást, ami voltaképpen abból állt, hogy az öt erkölcsi fogadalmat meg kellett tenni. Az e fogadalmakhoz járuló tanítás szerint, ha valaki ezeket nem tartja be, akkor ő nem gonosz vagy bűnös, ezért nincs kitaszítva a buddhisták közül. Úgy mondták, hogy ezek irányelvek, ezekbe az irányokba törekedjél. Ha véletlenül mégiscsak lesznek szeretőid, nem tudsz hűséges maradni, az nem jelenti azt, hogy bűnös vagy és el vagy kárhozva. Továbbra is legyen az a törekvésed, hogy találd meg azt, akivel igazán élnél, és törekedjél arra, hogy ilyet ne kelljen máskor tenned. Megy tehát az ember az úton, elesik, de aztán föláll és megy tovább. És ha megint elesik, megint föláll. És ezt nem úgy kell tekinteni, hogy felmentést kap a bűneire, hanem úgy, hogy a törekvése hova vezet. Ha például az ember olyan szellemi beállítottsággal érkezik, hogy szeret nagyokat mondani, hazudozik, nincs elátkozva onnantól kezdve, hogy mond valami nem valósat, de nem árt, ha tudja, újra és újra tudja, hogy ez nem helyes. És törekedjen arra, hogy neki, előbb vagy utóbb, sohase kelljen hazudnia. És egy idő után, ha tényleg jár azon az úton és tisztítja a hajlamait és a szellemét fejleszti, akkor előbb vagy utóbb végleg le fog mondani a hazugságról, mert ráébred arra, hogy hazudni nem helyes.

Még az erkölcsi szabályok sem úgy merültek föl, mintha az elkárhozás veszélyét foglalnák magukban, hanem tudni lehet, hogy a helytelen cselekedetek helytelen következményeket vonnak maguk után.

A hazudós ember például könnyen kerülhet olyan helyzetbe, hogy neki is hazudnak. És egy olyan ember, akinek a szexuális erkölcsei úgymond lazák, könnyebben kerül olyan helyzetbe, hogy őt is az orránál fogva vezeti a partnere. A karma törvény, a dolgok visszahatásának törvénye működik. Az erőszakos ember sokkal könnyebben kerül erőszakos szituációba, mint egy olyan, aki békében igyekszik élni.
Egy más megfogalmazás, más hozzáállás bontakozott ki a buddhizmuson keresztül.

Néhány szót illik mondani Buddha alaptanításairól, ahonnan az egész buddhizmus származik. A buddhizmus nem „egy valami", hanem legalább „három valami". Van elsőként az ősi buddhizmus a hínajána, azaz a Kis szekér buddhizmus, amelyen belül az öregek tanítása, a téraváda Buddha legelső kinyilatkozásaira épít. Mi is volt, amit Buddha kinyilatkoztatott? Igazából ő elsősorban a Négy Nemes Igazságot nyilatkozta ki. Szimbolikusan fogalmazva: ezzel forgatta meg a Tan kerekét.

A buddhista Tant szeretik egy nyolcküllőjű kerék formájában ábrázolni. Ha az ember lát egy jelképet, egy keréktengelyt és a nyolc küllőt, az a buddhizmus Tankerekének a jelképe. Ez volt az, amit Buddha úgymond megforgatott, amikor elmondta az első beszédeit. E beszédek a szenvedésről szólnak. Az egész buddhizmus alapkérdése az, hogy miből fakad a világban a szenvedés. Tehát Buddha nem egy olyan Tant nyilatkoztatott ki, amelyik megint egy újabb változatban magyarázza el azt, hogy az Isten kicsoda valójában, és hogy mit akart a teremtésével, és hogy ebből a teremtésből mi lett, és Isten hogyan szeretné korrigálni e teremtést. Az alapállás nem ez.

Tudjuk, hogy a zsidó vallás, a kereszténység, vagy az iszlám viszont ebből indulnak ki. Például Mózes lehozza a parancsolatokat, hogy mit akar az Úr. A kereszténység Jézuson keresztül szintén azt tanítja, hogy mit akar az Úr. És Mohamed is jön kiigazítani, amit a zsidók és keresztények úgymond nem jól látnak, a gyakorlatban rosszul csinálnak (az „iszlám" szó azt jelenti, hogy igaz beszéd, kiigazítás) Mindegyik arról beszél, hogy Isten mit akar, és hogy azt miként kell megtenni.

Buddha máshonnan indult ki. Elkezdte azt nézni, hogy miként lehetséges, hogy e világban szenvedés van. Miért van az, hogy a lények szenvednek? Mitől? A Tan kinyilatkoztatása a Szenvedés Törvényének kinyilatkoztatása. Pontosabban a Szenvedés Létének, a Szenvedés Okának és a Szenvedés Megszűntetésének a feltárása és módszere.

A Négy Nemes Igazságból az első úgy szól: "A létesülés szenvedés". A létesülés alatt nem az abszolút Létet értette. Az abszolút Lét szanszkritül úgy hangzik hogy szat. E szó egyszerre jelenti azt, hogy Tisztaság, Igazság és Létezés.. A konkrét formájában megjelenő létesülés a bhava. Mondjuk úgy, hogy egy bizonyos konkrét létformát a bhava szóval jelölnek. Buddha erről a bhaváról beszélt, s az első igazság páli nyelven úgy hangzik, hogy bhava dukkha. A bhava azt jelenti, hogy egy bizonyos létforma, a dukkha pedig azt jelenti, szenvedés. Ám a dukkha nem pusztán azt jelenti, hogy gyötrődés, amit az érez, akit kínoznak, hanem az általános akadályozottságot, az elégtelenséget, nehézkedést is ez a szó fejezi ki. E szóban a „kha" a kerékagy lyukát jelenti. Amikor a kerékagy lyuka és a tengely közé valami kis kosz kerül, ami akadályozza a kerék forgását, arra mondják, hogy „dukkha". azaz: „rossz lyuk".. S amikor a tengelyen a kerék normálisan pörög, akkor azt mondják, hogy „szukkha", „jó lyuk". Ez pedig a gyönyör kifejezése. A szukkha a gyönyör vagy öröm, a dukkha az akadályozottság, illetve a szenvedés ilyen értelemben. Kicsit bővebben fogalmazva Buddha azt mondta, hogy a konkrét létformában való létezés az dukkha, azaz a konkrét gyötrődésen felül limitált és állandóan akadályozott, ilyen értelemben: szenvedés.

A Második Nemes Igazság azt mondja, hogy dukkha szamudaja trisná. Szamudaja az okozás kifejezése. A trisná a szomj. A szenvedést a szomj okozza. A „létszomj". Ha például az  ember egy konkrét formával akar rendelkezni, most maradjunk valami nagyon specifikus esetnél, ha például rektor akar lenni, de még nem rektor, akkor az szenvedést okoz neki, mert az akar lenni, de még nem az. Ahhoz hogy rektor legyen, rengeteg mindent meg kell tennie, ami megint csak gyötrelemmel jár, végig kell mennie egy úton. Ám amikor már rektor, és benne van abban az állapotban, amit ő nagyon akart, akkor arról az állapotról ki fog derülni sok-sok minden még, egy csomó nehézség, ami azzal az állapottal együtt jár. Tehát még a rektorság sem adja meg azt az élményt, ami a nagy beteljesülés, mert az ember valami lehatároltan konkrétat akart, és az a konkrétum nem adja meg a teljességet. Ráadásul, amikor elveszíti ezt, mert más rektor ül az ő helyére, akkor megint csak szenved. Egyetlen egy pontja sincsen a rektorrá válásnak, ami a szenvedéstől mentesítené az embert. Addig, amíg nem az, aki akar lenni, vágyik rá, oda akar törekedni, az is szenvedés, amikor benne van, az is szenvedés, és amikor elveszíti, az is szenvedés. És ennek az oka a szomj. Ő valójában szomjazik erre a szerepjátékra.

Annak, aki nem akar rektor lenni, hanem csak egyszerűen rektor lesz, nincs gondja. Nem akar ugyan rektor lenni, de megválasztják, jól van, teszi, amit kell. És ha jön egy másik rektor, hála az égnek, nem kell ezzel tovább foglalkozni. Tehát egy olyan ember, aki nem rendelkezik az ezzel kapcsolatos szomjjal, az ugyanabban az állapotban jól érezheti magát.

Tehát a Harmadik Nemes Igazság: a szenvedés megszűntetésének módja a szomj feladása. Trisná niródha dukkha niródha - a szomj megszűntetése a szenvedés megszűntetése.

A Negyedik Igazság pedig a Nyolcrétű Nemes ösvény igazsága, ami azt az utat jelenti, ahogy eljut az ember a szomj megszűnéséhez. S ez az igazság rögtön nyolc részre oszlik. Az ösvény nyolcrétű, amelyet úgy is szemlélhetünk, hogy nyolc párhuzamosan futó „csíkból" áll az ösvény, és egyszerre kell mind a nyolcon járni. De úgy is fel lehet fogni, hogy ez a nyolc láncszerűen kapcsolódik egymáshoz, és amikor az elsőből a másodikba, harmadikba, végül a nyolcadikba lépünk, akkor megint visszakapcsolódunk az elsőbe, tehát kerékszerűen is el lehet képzelni, ahogy gurul előre ez a nyolcas. És voltaképpen ez jelenti a Tankereket. S ezért is van nyolc küllője a Tan kerekének, ez az Ösvény Igazsága.

A Buddha Élete című film folytatása megnézhető a cikk végén az "Elolvasom" szóra kattintva. - Vömi (bloggazda)

Az első küllő a helyes felismerés. Az ember helyesen felismeri, hogy milyen helyzetben van, ez a legelső. Innen látszik már, hogy a buddhizmus tudati módszer. Az ember intelligenciájára, belátására épít. Nem valami hitre, nem arra, hogy fogadd el, amit más mond, szó sincs róla. Ismerd föl, hogy mi van! Ha például valaki felismeri a szenvedés igazságát, logikus, hogy a szenvedéstől abban pillanatban meg akar szabadulni. Látja, hogy mennyire univerzális a szenvedés, ugyanakkor látja azt is, hogy van erre módszer, ez a helyes felismerés.

Az ösvény második szakasza a helyes elhatározás, hiszen a helyes felismerésből helyes elhatározás születik. Nevezetesen: elhatározom, hogy a magam életében változást hozok létre. Ezután következik a helyes beszéd. Amit az ember elhatározott, azt a szavaiban is tükrözze, ne valami ellenkező dolgot mondjon. Ez kapcsolódik egy kicsit a pancsa szilához, illetve az öt erkölcsi szabályhoz, a nem hazudással egy kicsit rokon a helyes beszéd, de ennél még mélyebb. Nem csak arról van szó, hogy az ember hazudik-e vagy sem, hanem az, hogy az éppen aktuális felfogását és belátását tükrözze a beszéde. Ne mondjon valami olyasmit, ami ezzel ellenkezik.

A buddhizmus, a Tan sugározza nekünk azt a meggyőződést, hogy a kimondott szó erővel bíró valami. Tudja az ember, hogy a szavaival teremt, a szavaival létrehoz vagy megszűntet, fájdalmat okoz vagy segít. A szó nagyon fontos. És ez itt kap hangsúlyt: a helyes felismerés, helyes elhatározás és helyes beszéd így kapcsolódik össze láncszerűen. Ha az ember még a beszédével is megerősíti az elhatározását, az jó.

A következő küllő a helyes tettek. A helyes beszédet tettekké kell formálni. Végig kell csinálnunk azt, amiről beszélünk. A helyes tettekből születik a helyes életvezetés. A helyes életvezetésnek pedig része kell, hogy legyen a helyes gyakorlás, hogy újra és újra a helyes irányt gyakorolja az ember. Amikor már az életvezetése is a helyes irányba működik, minden, a tettei és az egész konstrukció, ő, mint lény kormányozza magát egy bizonyos irányba, akkor jön a helyes elmélkedés. Hogy újra és újra gondolkodjon azon, hogy mit csinál. Az elmélkedés pedig azt jelenti, hogy az ember gondolkodik és éberen figyeli, hogy a dolgok miként vannak. Figyeli a dolgok egymáshoz való viszonyát, figyeli a maga viszonyát a dolgokhoz, újra és újra. Kormányozza magát.

Ez még mindig csak egy bizonyos szint, mert ennél a szintnél is tovább kell menni, ez pedig a helyes elmélyedés. A dolgok igazi belső természetét megvizsgálva jussunk tovább, ez a helyes elmélyedés. Az ember ezen a szinten belülről ismeri meg a jelenségeket. Elmélkedésnél kívülről ismerem meg, a viszonyait ismerem meg, elmélyedéskor belülről megismerem magát a dolgot. Nem mindegy, hogy a fán úgy meditálok, hogy belül átélem, milyen fának lenni, vagy azt figyelem kívülről, hogy a fa hogyan hajladozik a szélben.

Ha az ember végigmegy az Ösvény nyolc szintjén vagy rétegén, a helyes felismerésen, az elhatározáson, a beszéden, a tetteken, az életvezetésen, az igyekezeten, gyakorláson, a helyes elmélkedésen és a helyes elmélyedésen... akkor a helyes elmélyedéséből valószínűleg születik megint egy helyes felismerés. És azt már megint lehet végigpörgetni és valósággá tenni. A buddhizmus egy önmagát hajtó kerék, amely egy bizonyos tudatállapotot hoz elő az emberben, amely önmagát újra és újra tisztítja, vizsgálgatja.

És milyen érdekes, hogy Buddha azt mondta tanítványainak: „Ti nem akkor vagytok az én tanítványaim, ha hisztek abban, amit én mondok. Ha ti követtek engem, mert én tekintélyes vagyok, és jókat mondok, akkor nem vagytok az én tanítványaim. Akkor vagytok csak a tanítványaim, ha jól megvizsgáljátok, amit én beszélek, és ha alapos vizsgálat után döntötök úgy, hogy tényleg így van, és saját belátásotokból teszitek, amit tesztek."

A hit feltétlen elfogadása nem legitim buddhista módszer. Azt mondja Buddha: „A kételkedés kardját adom a kezetekbe, hogy elvágjátok az illúzió láncait. És amikor már elvágtátok az illúzió láncait, akkor a kételkedésben is kezdjetek el kételkedni, mert van egy pont, ahol a kételkedés rosszra visz. Amikor már a saját meggyőződéseteket, a saját igazi tapasztalataitokat kezditek el kételkedéssel vagdosni, az nem jó. Ilyenkor a kételkedés ellen kell e kardot fordítani."

Az igazi meggyőződésre és belátásra épít a Buddha tana. Egyszerű és tiszta.

Laár András

Ui.: Az itt látható videóban Őszentsége a Dalai Láma üzen a magyaroknak, majd megáldja a nemzeti zászlót.

Vömi
bloggazda

Elolvasom »

Esti benyomások és új vega recept

SZAVAZÁS A CIKK VÉGÉN!

Kedves Mindenki és drága „blog-olvasó keménymag", azaz Ani, Beck's, Flynight, Gergő, Géza, Jenny, Manó, Mineknekem, Roadman és Tujzus!

Hajnal kettőig fenn voltam, mire elolvastam a kommentjeiteket (ráadásul egy esti fellépés után) és nem tudom megállni, hogy rögtön ma ne reagáljak néhány felvetődött témára.
Először is nagyon tetszik, hogy ilyen jól, jó stílusban, barátságosan és nyitottan társalogtatok a Vacsoracsatáról és egyéb, titeket személyesen is érdeklő kérdésekről.

A Vömi pedig szerintem nagyon jól vezeti ezt a fórumot, nem tolakodó, hagy benneteket érvényesülni, de ha kell, lendíti is a társalgás folyamatát. Nagyon örülök, így utólag, hogy annak idején hagytam magam rábeszélni a Jaffa kiadótól, azaz a kiadó PR-esétől, a nagyon kedves Susától, hogy indítsunk el egy Laár-blogot.

Azt már rögtön a legelején éreztem, hogy kell valaki, aki helyettem gondozza a blogot, mert arra nem vállalkoztam, hogy újra és újra én legyek rajta a folyamatokon. Ám szívesen írok ide dolgokat, csak ne nekem kelljen a technikai résszel, pl. felrakással, tördeléssel, fazonírozással stb. törődni. Ráadásul az is előny, hogy valaki, ez esetben Vömi, kívülről látja az én alkotói felhozatalomat, és okosan válogat belőle, időről időre megújítva az anyagot.

Egyszóval: örülök. Kedvet kaptam arra, hogy gyakrabban írjak, felismerve, hogy Ti ezt szívesen fogadnátok. Tehát több ötletem támadt, amikre Vömi mint bloggazda kedvezően reagált:

1. lépésről lépésre bele lehetne menni az asztrológiába, afféle levelező kurzusként
2. ugyanez az I-Chinggel és a Tarot kártyával is elképzelhető lenne
3. írhatnék cikksorozatot a buddhizmusról
4. esetleg a hinduizmusról
5. lehetne szó a magyar őshagyományról, a javasok létszemléletén keresztül

És most ugyan hatodikként jutott eszembe, de semmiképp sem utolsósorban: közölhetnék jó kis vegetárius recepteket, ami azért is időszerű, mert épp most írok Laár Györgyivel együtt egy szakácskönyvet, ami csak húsmentes, de kipróbáltan finom ételeket tartalmaz majd (és persze abból sem maradhat ki néhány humoros Besenyő-féle recept, akárcsak a hétfői Vacsoracsatában). Hogy melyik témával kezdjek, döntsétek el Ti, Vömi készített egy szavazást erről a cikk végére!

Főzőcske, de okosan!

Ehhez kapcsolódik a Ti ötletetek, hogy össze lehetne jönni valahol főzni, recepteket cserélni, felpörgetni a vegetárius eszmét a gyakorlatban is. Nem is tudjátok, hogy milyen nagy áldás az a világnak, ha az emberek egy része áttér a húsmentes étkezésre. Bár mindenki egyedül van, amikor eldönti, hogy nem kér a továbbiakban olyan ételt, amelyhez állatok megölése szükséges, az így határozó emberek száma azért lehet nagy. És akkor már sokan vagyunk.

A tömeg egyénekből áll. Mindenki egyénileg áll be a vegetáriusok közé, de persze, mint tudjuk, valójában nincs is hová beállni. A „vegi ember" csak egyszerűen nem eszi meg otthon a húst, nem vesz a hentestől sem, és az étteremben sem húsos ételt rendel. Egy idő után aztán meglepetten veszi észre, hogy egyáltalán nincs egyedül, mert mellette mások is élnek így. Semmi látványos dolog.

Jó lenne, ha többen és többen lennénk, és ezt nem azért mondom, mert szeretem a tömeges dolgokat. Egyáltalán nem. De az biztos, hogy az állatok, akik szintén éreznek, remélnek, örülnek és bánkódnak - ugyanúgy, mint mi -, imádkoznak az ember kegyelméért, és amikor viszik levágni őket, pontosan érzik, hogy mi fog velük történni és rettegnek. És akkor a maguk módján kegyelemért imádkoznak, és a vágóhídi munkások nem kegyelmeznek nekik. Ez nagyon szomorú.

Mi csak annyit teszünk, hogy megkegyelmezünk nekik. Meghallgattuk és megértettük imáikat. Nem öljük meg őket, és nem kérjük, hogy miattunk mások öljék meg őket. Minél többen vagyunk olyanok, akik nem kérjük a húst, annál kevesebb állatot kell a húsáért megölni. Nincs más módunk arra, hogy megváltoztassuk ezt a kegyetlen gyakorlatot, csak ez.

És ha mi, mint szellemileg magasabban álló élőlények, meghallgatjuk az állatok imáit és hagyjuk őket élni, talán a saját imáink is meghallgatásra találnak a minálunk szellemileg magasabban álló dimenziókban; az angyaloknál, a tündéreknél, a félisteneknél és magánál a Legfelsőbbnél is. És akkor talán van esélyünk elkerülni a biztos pusztulást, mint ahogy esélyt adtunk az állatoknak is elkerülniük az amúgy rájuk kimért biztos pusztulást.

Szóval, írjátok és szavazzátok meg, milyen témákkal foglalkozzunk itt a blogon, vagy kérdezzetek bátran! Amennyire tudok, válaszolni fogok.

A vegetárius tanácsadást és receptközlést egyébként most gyorsan el is kezdem a kedvenc levesemmel, amit annak idején, még kb. húsz éve „találtam fel" a tibeti vajas tea nyomán.

(Ez a vajas tea már régen is betalált az ízlésembe, mert tökéleten „hozta" az erőleves-élményt. Gyerekkorom kedvenc levesében, az erőlevesben az ízlett igazán, hogy van ez a jóízű, meleg sós-jellegű lé, amit kortyolgatva lehet meginni. A tibetiek által nagyon kedvelt vajas teával buddhistaként ismerkedtem meg. Ők a teát jó nagy kondérokban főzik, leszűrik, majd összekeverik tejjel, vajjal és sóval. Tesznek bele egy kis pirított árpalisztet, mintegy „levesbetétnek", és forrón, kortyolgatva megisszák afféle erőleves gyanánt.)

Tealeves a la Laár:

Főzünk egy liter teát. A legjobb, ha kínai Lapsang Suchong teafűből, mert ez egy füstölt tea, illatra a füstölt sonkát juttatja az ember eszébe. (Teázókban megvásárolható.) Egy lábosba belerakunk egy fél vajat, lassú lángon megolvasztjuk, majd a felforrósított vajban megpirítunk két-három marék árpapelyhet. Nem kell megégetni, ne szenesedjenek meg a szemek, csak egy kicsit sárgítani kell.

Pirulás közben ízlés szerint sózzuk, fűszerezzük 2 csipet borsikafűvel, 1 csipet morzsolt lestyánnal, 1 csipet bazsalikommal, 1 csipet majorannával és egy evőkanál pirospaprikával. Egy evőkanál sötét szójaszószt is hozzáadunk, majd még mielőtt megégne az egész, hozzáöntjük a kész füstölt teát. Kevergetve felforraljuk, hagyjuk egyet rottyanni, majd lefedjük egy fedővel és azt mondjuk: kész.

Hagyjuk állni lefedve 10 percig és szépen megesszük ketten, hárman. Az benne a jó, hogy túl azon, hogy finom, még másnap, esetleg harmadnap is ehető, nem romlik meg. Az is szerencsésnek mondható, hogy elkészítése kb. 15 percet vesz igénybe.

Sok szerencsét kívánok a kísérletezéshez!

Szeretettel:
Laár András

És akkor jöjjön a szavazás!

A vegetárius életmód értelme

FRISSÍTÉS!
Új recept és szavazás a Laár blog jövőjéről ide kattintva:
http://laarandras.freeblog.hu/archives/2009/09/12/Esti_benyomasok_es_uj_vega_recept/

Kedves Blogolvasó-író Barátaim!

Kicsit késve kapcsolódom be az eszmecserébe, mert megérdemelt külföldi nyaralásomat töltöttem a hét közepéig, de köszönhetően a lelkesen segítőkész Vöminek, folyamatosan értesültem az itthoni blog-dolgokról. Még egyszer, így személyesen is köszönetet mondok Nektek, hogy ilyen érdeklődéssel nézitek és kommentáljátok a Vacsoracsatát, hogy ennyi gondolatot ébresztett bennetek a vegetárius életmód. Nagyon örülök ennek.

Számomra az utóbbi időben fontossá vált, hogy az ebben nem járatos emberekkel megismertessem a vegetárius táplálkozás szellemi-lelki hátterét és gyakorlati fontosságát. Képzeljétek, hogy azon a bizonyos estén, amikor megkóstoltattam nagyon szimpatikus és kedves vendégeimmel húsmentes vacsoracsata-menümet, akkor sokkal részletesebben is kifejtettem a dolog szellemi hátterét, mint amennyit abból a kész műsorban leadtak.

Ezt azért sajnálom, mert elsősorban azért vállaltam el a Vacsoracsatában való részvételt, mert szerettem volna, hogyha nagyobb nyilvánosságot kap a vegetárius életmód értelme. Nos, pont ez az értelem maradt ki a műsorból, amely - bár kedvesre és jópofára sikerült - nem tette helyre a nézők fejében, miért is legyen egy ember vegetárius.

Szeretném ezt most kicsiben pótolni:

1. Finom a húsmentes étel. (Ez szerencsére hétfőn kiderült.)

2. Az ember - tekintve fogazatát - mindenevő, tehát sokféle táplálkozási módot követhet. Ugyanakkor többek között azzal is kiemelkedik az állatvilágból, hogy tudatosan eldöntheti, mivel táplálkozzon. Dönthet úgy, hogy bizonyos magasabb etikai szempontból, nem eszik meg mindent, amit amúgy képes lenne elfogyasztani.

Például nem fogyasztja el a fejlett, központi idegrendszerrel rendelkező és ilyen módon érzékeny, intelligenciában és szenvedés-képességben hozzánk nagyon hasonló élőlényeket, az állatokat. Dönthet úgy, hogy élőlény-társaira nem ró a szükségesnél nagyobb szenvedést, étkezése érdekében. Ezzel a döntésével - ugyanakkor - nem veszélyezteti saját magát, mert növényekből és tejtermékékből tökéletesen, hiánymentesen, egészségesen lehet élni, tekintve az ember biológiai adottságait.

(Itt szúrom közbe, tudom én is, hogy minden élőlény szenved, így a növények is. Az élettelennek látszó jelenségekhez - kövekhez, homokhoz, fémekhez, de talán a vízhez, tűzhöz, levegőhöz - is kapcsolódhat bizonyos érzékenység, tehát „szenvedékenység", ezért nem lehet állítani, hogy a vegetárius táplálkozás minden szenvedést kiküszöböl, amit a létezés magában hordoz. Ámde jelentősen csökkenti azt. Hiszen az érzékenység, azaz a szenvedés foka - jelen tudásunk szerint - az idegrendszer fejlettségétől és kifinomultságától függ, tehát joggal tételezzük fel, hogy egy sertés jobban szenved, miközben levágják, mint egy alma, amikor beleharapunk.)    

3. Az a fokozott hús-igény, amit a mai európai és amerikai ember normálisnak tart, veszélyezteti a Föld biológiai egyensúlyát. 6 milliárd ember tart 56 milliárd levágásra szánt állatot. Ennek nagy része szarvasmarha. Csak a chicagói vágóhídon - amely az USA legnagyobb vágóhídja - napi 1millió marhát vágnak le. A marhák tartásához szükséges termőterületeket közben egyre növelik. Az esőerdők kivágásának egyik fő oka, hogy állatok takarmányozására alkalmas többlet-földterületeket nyerjenek.

Ha kevesebb állatot tartanának, ezeken a földeken emberi táplálékokat termeszthetnének, például gabonát. Az így nyert élelmiszer többlettel - mértékadó szakemberek számításai szerint - éhező embermilliókat lehetne jóllakatni. Sőt, ugyanők azt is állítják, a Földön teljesen meg lehetne szüntetni az éhínséget, ha a jelenlegi mennyiség kétharmadára csökkenne a megevésre szánt állatok száma, hiszen a fennmaradó termőterületek eltartanának minden embert.

4. A hihetetlenül nagyszámú szarvasmarhák hihetetlen mennyiségű metánt termelnek. Viccesnek tűnik, de tény, hogy ezek az állatok kérődzés és emésztés közben böfögnek és szellentenek. Metánt. A legújabb kutatások szerint a metán a levegőbe jutva 25-ször annyi hőt köt meg, mint a szén-dioxid. Ez a gáz tehát nagyban felelős a globális felmelegedésért.

Ha az emberiség nem tudja jelentősen csökkenteni a levegőbe kerülő metán mennyiségét, visszafordíthatatlanná válik ez a melegedési folyamat, és az beláthatatlan következményekkel jár, a legborúlátóbb értelemben. Ha a földön csak tíz százalékkal csökkenne a szarvasmarha állomány, az már jelentősen csökkentené és lassítaná a légkör melegedését, olyannyira, hogy esély lenne a folyamat visszafordulására.

5. A gazdasági és politikai vezetők, a húseladásban érdekelt üzletemberek és a kereskedők ellenérdekeltek az állattartás csökkentésében, hiszen rövidtávú pénz-érdekek vezérlik őket. Csak alulról, azaz fogyasztói oldalról jöhet olyan késztetés, hogy csökkenjen a hústermelés. Ez pedig úgy lehet, hogy kevesebb húsra lesz igényük az embereknek, és így kevesebbet vesznek meg, tehát ha csökken a húsfogyasztás, csökkenteni kell a hústermelést is. Ezért, ha az emberek egyénileg, de nagy számban csökkentenék a húsfogyasztásukat, vagy teljesen lemondanának a hús megevéséről, az eredményesen csökkentené - következésképp - a levágásra szánt állatok számát.

Ezt a szabadságot, hogy nem kell megennünk az állatokat, nem vehetik el tőlünk. Jogunk van így dönteni, tehát mindegyikünk szabadon megtehet egy kicsinek látszó, de fontos lépést a földi élettér megmentése érdekében.  

Nos, kedves Barátaim, egyelőre ennyit szerettem volna megosztani veletek. Bizonyos összefüggések a fentiekkel kapcsolatban csak nemrégen jutottak el hozzám. Én már hét éve nem élek hússal, és nem volt ennyire átfogó képem a témáról. Soha nem voltam „harcos vegetárius", nem szerettem megbélyegezni senkit azért, mert nem „vegi". Most sem ez a célom. Ám, ha Valaki közületek úgy dönt, hogy - csak próbaképpen - felhagy a húsevéssel, annak nagy szeretettel gratulálok, és felajánlom Neki „vegi-tanácsadói" segítségemet. Van sok jó tapasztalatom, és sok jó receptem.

Üdv és béke!

Laár András

Laár András üzenete az olvasóknak

FRISSÍTÉS!
Új recept és szavazás a Laár blog jövőjéről ide kattintva:
http://laarandras.freeblog.hu/archives/2009/09/12/Esti_benyomasok_es_uj_vega_recept/

"Drága bloglátogatók!

Ma délután érkeztem haza külföldről. Ott ritkán jutottam internethez, de amennyire tudtam, követtem az itt történő blogolási eseményeket.

Nem hiszitek el, mennyire meg vagyok hatva a sok figyelemtől, kedvességtől, amit Tőletek (is) kapok. Személyesen érzem megtisztelve magam, így hálámat és köszönetemet küldöm Nektek!

Fotó: RTL Klub / Bársony Bence

Ezt az üzenetet Vöminek diktálom egy bevásárlóközpont parkolójában ülve az autóból, és teljesen elképedtem. Ahogy vásároltam, legalább hét ember állított meg gratulálni - csak itt! Mindannyian azt mondták, hogy bár ők nem vegetáriusok, a hétfő esti menüm annyira gusztusosra sikerült, hogy kedvet kaptak kipróbálni őket.

Sőt! Még a virágárus lány is azt mesélte, hogy ugyan ő húst hússal eszik mindig, a Vacsoracsata adása után mindenféleképp ki fogja próbálni a receptemet. Ez is volt az egyik célom. Meglepően rövid idő alatt (a mai délutánon) meglepően sokan érdeklődtek a vegi ételek, életmód iránt - pozitívan. Hozzám nem szoktak csak úgy odajönni egy bevásárlóközpontban gratulálni, pláne ételekhez. Ez nagyon jól esik. Mondtam nekik, hogy a pontos recepteket Vömi már felrakta a blogra. Onnan ki lehet lesni.

Nemsokára írok külföldi élményeimről, a vegetáriusságról és a születésnapomra küldött ajándékaitokról is, pláne, hogy a Vömi azt mondta, vannak még talonban tőletek meglepetések!

Isten áldjon addig is Titeket és kövessétek ezt a Live Blogolás dolgot a Vömivel holnap és pénteken is. Ha tehetem, akkor üzenek, persze, ha van kérdésetek.

Laár András"

A műsorban látott receptek ide kattintva olvashatók:
http://laarandras.freeblog.hu/archives/2009/09/08/Laar_Andras_etelreceptjei/

Besenyő Pista Idény tégla receptje pedig itt:
http://laarandras.freeblog.hu/archives/2009/09/08/Besenyo_N_N_G_SZ_Istvan_receptje/

 

Laár András: A pucérkodásról

Drága olvasóim!

Ti is szomorúan vettétek tudomásul, hogy szinte egyik pillanatról a másikra múlt el a nyár? Másfél-két hete még harminc fokban tobzódtunk, aztán meg jöhetett a kabát. Szerettem volna, ha még akkor jelenik meg eszmefuttatásom a nudizásról a blogon, mikor még kellemesen meleg idő van (bíztam benne, hogy az lesz még szeptemberben), hiszen ezeket a gondolatokat is ez a klíma ihlette. No sebaj, azért olvassátok szeretettel:

Be kell valljam, én nem vagyok nudista. Valójában csak akkor lehetnék az, ha rendszeresen hódolnék a pucéran élés ideáljának, de legalábbis a meztelenül strandolás szenvedélyének, és esetleg társadalmi szempontból is kapcsolódnék valamilyen meztelenül fürdőző, és egyéb helyeken is meztelenül megjelenő embereket tömörítő érdekvédő egyesülethez. De én még azt sem tudom, hogy van-e ilyesfajta egyesület, és ha van, akkor mik lehetnek azok a közös érdekek, amelyeknek megvédése ügyében járnak össze, az oda tartozó nudista-aktivisták.

Azt szintén nem mondhatom, hogy nudista-ellenes lennék, mert semmi bajom azokkal, akik kedvelik a ruha nélküli fürdőzést, sőt bevallom, én magam is szeretek időnként meztelenül megmártózni egy tiszta vizű tóban, vagy valamelyik tengerben. A ruha nélküli napozás is vonzó számomra, tehát akár lehetnék nudista is, de mégsem vagyok az, ugyanúgy, ahogy biciklista sem vagyok attól, hogy szeretek biciklizni. Biciklista akkor lennék, ha rendszeresen használnám ezt az eszközt közlekedésre, és lehetne rám azt mondani, amint éppen elkerekezek valahol, hogy: „jé, ott megy egy biciklista". Ám, mivel csak igen ritkán ülök kerékpárra, dacára annak, hogyha mégis megtörténik, akkor élvezem a kerekezést, erős túlzásnak érezném, ha a biciklisták táborába lennék beosztva.
Ugyanígy vagyok a ruha nélküli strandolással is. Részemről már maga a strandolás is kérdéses dolog. Valahogy finnyás lettem a vizek tisztaságára, és nehezen szánom rá magam arra, hogy egy kétes tisztaságú fürdőmedence vizébe belecsobbanjak. Valójában, nekem az igazi élményt a tengeri fürdőzés jelenti, feltételezve, hogy az adott szakaszon nincs elszennyeződve a tengervíz.

A Balaton sajnos, már egy jó ideje leszerepelt előttem. Évekkel ezelőtt, az akkori barátnőmmel Balatongyörökön nyaraltunk, és le-lejártunk a helyi strandra időt tölteni, elvileg úszkálni, de a részemről, gyakorlatilag a parton heverészni.
Ez még abban az időszakban történt, amikor sok külföldi gondolta jó ötletnek, ha nyári szünidejét a „magyar tengernél" tölti el. Magyarok, és nem magyarok együtt áztatták megfáradt tagjaikat a tó egyre olajosabb vizébe, míg végül olyan lett az a lé, amiben együtt és felváltva pancsikoltak, mint egy büdös pedikűrös lavór. Már néhány méterről annyira szaglott ez a folyékony közeg, hogy soha nem volt gusztusom belemenni. Ha egy kicsit oldalról szemléltem meg a vízfelületet, látszott a felszínre lerakódott sok napolaj, amint csillogó hártyaként borította be a lustán hullámzó barnás zöld nemtudommit, amit a többség víznek gondolt.
Így aztán nem sok szép strand-élménnyel lettem gazdagabb, hanem e helyett még a barátnőm higiéniájáról is meglett a véleményem, amint láttam, hogy ő mindenfajta vonakodás nélkül, begyalogol a büdös folyadékba, és valami bárgyú mosollyal az arcán belemerül, majd kivisítja a partra: „Nem jössz be? Olyan jó a víz."
No, hiszen - gondoltam erre - jó a víz? Jó, de mire? Hogy hányingert kapjak a szagától, vagy hogy valami különösen ritka „ember-gomba" fertőzést szerezzek valamelyik hajlatomba? Inkább kint maradok a parton.
Így aztán a „csak nagyritkán strandolók" táborába sodródtam bele, köszönhetően kényeskedő beállítódásomnak.

Ezeket csak előre, a miheztartás végett tartottam szükségesnek közölni, hogy a tisztelt olvasóközönség korrekt képet kapjon fürdőzési szokásaimról. És ebből következtetve előre megsaccolhassa, hogy akkor vajon a nudizmus milyen „nagy" részt foglal el életidőmből. Elmondom becsületesen - semekkorát sem. Tekintve az utóbbi évek átlagát, mondjuk az utóbbi öt év átlagát, amikor is egyetlen esetben se fordult elő, hogy nudisták közé keveredtem volna, vagy hogy én magam nudistaként töltöttem volna el időt.

Ám, ha a teljes igazságot szeretném feltárni, márpedig szeretném, akkor be kell vallanom, volt énnekem már nudista élményem is, nem is csak egy, hanem több, igaz öt évnél mindenképpen régebben.
Az első ilyen élmény a bolgár tengerparthoz kötődik. Még tizennyolc évesen, barátaimmal együtt Kranyevóban sátoroztunk a kempingben. Ez egy igen színes időszaka az életemnek, de ez esetben csakis a nudizmus vonatkozásában térnék ki részletekre.

Egy szép napon jött a hír, más fiúk mesélték az egyik ismerős sátorból, hogy nem túl messze, a tengerpart sziklásabb részén van egy nudista strand. Nosza, gondoltuk az egyik barátommal, elmegyünk, megnézzük mi azt. Így is lett. Elmentünk.
A kiokosítónk előre elmondta, hogy egy szabály van, nekünk is le kell tolnunk a fürdőbugyinkat, mert olyan nincs, hogy csak odamegy valaki kukkolni, aztán ő meg nem nudista. Azon a részen csak nudisták lehetnek. Legalábbis ez a hallgatólagos megegyezés. Amúgy, az nagyon ciki dolog, kukkolni járni nudista strandra, mert a nudizmus, az valójában a természet szeretetéről, az egészségről, és a tisztaságról szól. 

Kranyevói videó gerjedelem-fokozónak :) Itt is pucérak az emberek, csak ruhában :)

No, hát mi el is mentünk arra a sziklás részre, és amikor megpillantottuk az első rózsaszínű pucér alakot a szép, sziklák övezte homokfövenyen heverni, mi is letoltuk a fürdő bugyinkat, és szégyenkezve odaültünk mi is, a meztelen strandolókkal csak ritkásan beborított homokra.
Először is rögtön kiderült, hogy akit elsőnek megpillantottunk, az egy enyhén kövérkés férfi.
Kicsit távolabb láttunk egy-két meztelen nőt is, és mivel minket ez a vonal érdekelt jobban, cselből bementünk a vízbe, de aztán hamar kijöttünk, és ezúttal a kiszemelt „prédához" már közelebb foglaltunk helyet. Sunyi módom legelésztettük szemünket a heverő nőszemélyek női típusú testrészein, de úgy tettünk, mintha mi nem is azt néznénk, hanem csak úgy napoznánk, átadva magunkat a természet tisztító erejének, a Nap simogató sugarainak, egyszóval álszent módon félig lehunyt pillánk mögül leskelődtünk.

Jómagam mindig kedveltem a fantáziálást, és tizennyolc évesen, fantáziám kapacitásának legalább a háromnegyed része, szexuális képek előbugyogtatásával foglalkozott. Ez olyannyira igaz volt, hogy nem is volt szükség meztelen női testek látványára ahhoz, hogy nekem gerjedelem-okozó elképzeléseim legyenek. Hát még így, amikor íme, előttem hever a „meztelen nő", aki nem más volt akkoriban számomra, mint a legesleg-érdekfeszítőbb dolog a világon.

Néhány pillanat kellett csak, és a látvány, valamint a fantáziám, együtt megtették a magukét.

A fejemben elkezdett pörögni egy pornografikus jellegű amatőr műalkotás, amelytől szexuális gerjedelemre lobbant ifjú szívem. Azaz nem is a szívem, hanem egy olyan testrészem, amelynek megnevezésére sajnos máig sincs igazán szalonképes kifejezés. Hogy könnyebben kitalálják, hogy melyik testrészemre gondolok, annyit elárulok, hogy a bugyi többek között, pont ennek eltakarását szolgálja. Ámde rajtam nem volt bugyi. Sőt a barátomon sem. Sőt, mint észrevettem az én barátom is a jobb fantáziájúak közé tartozott. Komolyan ágaskodott benne is az amatőr filmes szenvedély. És ez az ágaskodás kifelé is látszott. Persze nekem sem lehetett nagy a szám, mert én is ugyanebben a cipőben jártam. Azaz, még cipő se volt a közelben, amivel eltakarni lehetett volna azt, ami pedig hivalkodóan rukkolt elő, saját fiatalos optimizmusával. Ha értik, mire gondolok.

A híres kranyevói tengerpart :) Igaz, napjainkban.

Jó lett volna most könnyedén felugrani, és nemtörődöm módon befutni a vízbe, amelynek hidege vélhetőleg orvosolta volna a felbukkanó tüneteket, de hát az is négy-öt méter távolság, amit meg kell tenni, és eközben bizony sajnos, és főleg oldalról, nagyon meglátszik az a bizonyos dolog, amit pedig épp eltakarni volna szükséges.
Az üldögéléssel viszont, az ilyenkor a baj, hogy az ember csak nagyon kényelmetlen pozícióban képes a könyökével, vagy a combjával elleplezni azt az indulatát, amely szó szerint túlnő az illendőség határán.
Maradt a hasra fordulás. Ez legalább kívülről nézve megoldotta a látszódási gondokat. Alanyilag viszont, azaz a hasra fekvő szempontjából nézve, ez egy állandó vitát jelentett a homok, és az ember azon szerve között, amelyet a homok nem hagyott kedvére terpeszkedni, ehelyett szúrós módon befedte apró, kemény morzsalékkal. Nem valami jó érzés, mondhatom.

Szóval hosszú idő telt el így hason fekve, amikor is szándékosan le kellett venni a szemünket a női tárház kitárulkozó látvány-elemeiről, ha tényleg szabadulni akartunk attól a megnövekedettségtől, ami már egy idő után kezdett igen kellemetlenné válni.
Legalább egy órányi korrekt koncentrációs gyakorlattal visszaügyeskedtük méreteinket az eredeti keretek közé, így felállhattunk, bemehettünk a vízbe, és ott jutottunk el a felszabadító lehűléshez.
Nos, ez az élmény nem úgy maradt meg bennem, mint amit megismételnék.

Jóval később, amikor már fantáziámat nem elsősorban szexuális képek töltötték ki, újra elmentem nudista strandra, de akkor már nem indult be ez a meztelenkedés okozta extra izgalom. Közömbösen, szinte hidegen szemléltem embertársaim testi jelenlétét, és olyasmiken gondolkoztam, hogy mennyivel izgalmasabb egy rafinált ruhadarab, mint maga a csupasz valóság.

Különös tény, de tény, hogy az ember a ruhája alatt mindvégig meztelen. Valójában nem szűnik meg meztelennek lenni attól a ténytől, hogy felhúz magára szövetből készült burkokat. Ugyanúgy, mint odáig, ott vannak vele azok az intim testrészek, amelyeket hiába takargat, létezésük folyamatossága nyilvánvaló. Ezért ráébredtem arra, hogy bár nem vagyok nudista, hiszek a meztelenségben, oly nagyon, hogy nem is hiszek másban. Hiszek abban, hogy az ember voltaképpen egész élete alatt folyamatosan meztelen, hiába igyekszik ezt tagadni. Tessék vetkőztessenek csak le akárkit, lehet férfi, vagy nő, a legvégén kiderül, hogy mindvégig meztelen volt, és elsősorban ennek elleplezése végett öltötte fel a ruháját.

Aztán eszembe jutott az is, hogy én magam napjában hányszor is szabadulok meg ruházatomtól. Elmondom. Minden nap legalább kétszer. Először reggel felkelés után, amikor pizsamából levetkőzve meztelenül zuhanyozom, majd átöltözöm utcai ruhába, másodszor pedig akkor, amikor este fordítva, az utcai ruhát levéve fürdőzöm, és öltözöm át pizsamába. Ez azt jelenti, hogy legalább naponta kétszer hódolok a nudizmus örömeinek, és ehhez nem is kell elmennem sehová sem. Nekem otthon is rendelkezésemre állnak a nudista életmód feltételei, de oly módon, hogy az egész nincs összekötve egy kényelmetlen strandolással, szóval rájöttem, én mégis nudista vagyok, csak afféle otthoni fajta. Jelszavam azóta:

„Éljen a határok nélküli, otthon is űzhető, bármilyen ruha ellenére is folyamatosan jelen lévő, ős-eredeti meztelenkedés!"

Egészség a Jógán keresztül

Az ember, mint lény alapvetően egészséges. Mindene megvan ahhoz, hogy jól működjön, nem hiányzik belőle semmi. Szervei minden olyan feladatot ellátnak, amelyek nélkül nem lehet fennmaradni az anyag-világ keretei között. Emellett, ellentétben az állatokkal és a növényekkel – adottságai révén – képes arra is, hogy rálásson saját biológiai, lelki, tudati működésére, hogy közvetlen kapcsolatba lépjen saját eredetével, hogy felismerje létének legfinomabb gyökereit. Képességeiből következően azonban feladata is van. Eredendően uralkodója a földi létezésnek, az alacsonyabb létformák segítője, mentora. Sajnos mostanra e feladat lényege elhomályosult az emberiség szemei előtt, és a „jó király” szerepköre helyett inkább a „zsarnok kizsákmányoló” szerepét gyakorolja. Mégis, még a mai devalvált állapot keretei között is igaz, hogy az ember elvileg – önmaga tudatának uralásán keresztül – a finom mágikus szinteken is képes irányítani létének folyamatait, képes uralkodni az elemek felett, képes felismerni az állat és növényvilágban saját ösztönvilágának tükröződését, és képes meglátni azt a szerves azonosságot, amely a létezés minden dimenzióját áthatja.

A keresztény tanítás szerint „saját képére és hasonlatosságára teremtette az Embert az Isten”. Ez azt jelenti, hogy szinte minden képesség a rendelkezésünkre áll, amely az isteni létforma sajátja. Kivételt képez ez alól az Univerzum létrehozásának és feloldásának képessége. Teremtő, fenntartó és lebontó erőnk segítségével azonban az Univerzum keretein belül létrehozhatunk, fenntarthatunk, de meg is semmisíthetünk dolgokat. Ugyanakkor észre kell vennünk lényegi azonosságunkat a nálunk alacsonyabb létformákkal is. Testünk működése példaértékű megfeleléseket mutat állati és növényi létformák sajátosságaival. Öntudatlan növekedésünk hasonlít a növények növekedésére, beleink működése a földigiliszta létét utánozza, hátgerincünk pedig a kígyó gerincéről és izomzatáról mintázza működését. Nem véletlen az sem, hogy az emberi embrió, növekedése során, bejárja az alacsonyabb állati létformák embrió-állapotait. Összegezve belátható, hogy az Ember olyan komplex lény, aki a „Fenn” és a „Lenn” világában egyaránt jelen van, folyamatosan kapcsolatban áll a Szellem, a Lélek és az Anyag dimenziójával, önmagán belül egyesíti a Létezés legtávolabbi szélsőségeit.

Ez a lény – az Ember – így egész. Azaz így „egész-séges”. Ha nem látja feladatát, és az ebből fakadó mértéket, hogyan is tudna beilleszkedni a Nagy Egészbe? Ha ugyanúgy csak anyagi-ösztönös életet él, mint az állatok, ha csak tudat nélkül szomjúhozik, mint a növények, hogyan lehetne egészséges? A jelenlegi eltévelyedett emberi civilizáció keretei között nem is az! Számtalan népbetegség, ártalom, mérgezés nyomorítja a ma emberét, és bár óriási erőket fordít például gyógyszerek, gyógyeljárások kifejlesztésére, sem szellemi, sem lelki, sem testi szinten nem egészséges. Itt az idő, hogy azok a kevesek, akik ki tudják vonni magukat a kollektív betegítő, életnyomorító tendenciák hatása alól, ott keressenek megoldásokat saját életük kiteljesítésére, ezzel együtt saját egész-ségük beteljesítésére, ahol ezeket tényleg meg lehet találni.

(A videón a Mokka című reggeli műsorban nyilatkozom arról 2004. szeptember 19-én, hogy "Mire jó a jóga". És feltűnik a "Jóga a Mindennapi Életben" bemutatócsoportja és bhajan zenekara is.)

Az egyetemes emberi hagyomány számos tudást hagyott ránk az ember valódi helyzetére vonatkozólag. Ezek mindegyike megegyezik abban, hogy az ember eredetét a legfinomabb és egyben a legnagyobb hatalommal bíró tudati dimenzióba helyezi, és az összes emberi probléma megoldásának kulcsát a transzcendens és az anyagi világ összeegyeztetésében leli fel. Alapvető fontosságú tehát, hogy újraépítsük kapcsolatunkat saját transzcendens eredetünkkel, és hogy ez által magunkon keresztül összekössük az Eget a Földdel.

Az általunk ismert legrégibb hagyomány, amely egyszerre fogja át a testi, a lelki és a tudati szinteket, a Jóga hagyománya. Ez nem vallás, hanem inkább eredete a ma ismert vallásoknak. Ezek egy-egy részt kiemelve, képviselve belőle látszólag különböznek egymástól, de az értő szellem számára, amely túllát a partikuláris formai különbségek buktatóin, feltárják eredendő egységüket. A Jóga több mint elmélet, több mint gyakorlat, hisz oly sokrétű művészet és tudomány egyszerre, hogy teljes képet kapni róla, főleg kívülállóként, szinte lehetetlen. A mai nyugati ember elsősorban egészséges tornagyakorlatot lát benne, a hagyományokon nevelkedett keleti emberek azonban tudják, hogy életük beteljesülésének lehetősége rejlik a Jógában.

(Az itt hallható bhajan az egyike azoknak a csodálatos szent énekeknek, amelyet mi is minden egyes hétfőn a Tündér Tantra Körön is éneklünk a Sat-Chit-Ananda Bhajan Band nevű csapatunkkal. A címe: Hame he kama satsanga se)

Mi is lehet ennek a sokarcú különös tüneménynek a lényege, amelyet Jógának hívunk? Meghatározni igen nehéz, de abban minden ága és iskolája egyetért, hogy a létezés és tudatosság állapotával foglalkozik. Egy ősi jóga szentírás, Vjásza Jóga-bhásjája például a következő tömör megfogalmazást adja: „a Jóga eksztázis”. Ebben a szanszkrit szövegben az eksztázisra használt szó a szamádhi. Ez a szó a jógában döntő fontosságú, tanulmányozása és gyakorlása során újra és újra találkozni fogunk vele. A szanszkrit nyelv, amelyen a jóga szentírások íródtak, különösen alkalmas filozófiai és pszichológiai értekezésre. Képes olyan gondolati árnyalatok tömör kifejezésére, amelyek magyarul részletes körülírást követelnek meg. A szamádhi szó például a szam (össze, egybe) és az á előképzők összetétele, amelyeket a dhá (rendezni, tenni) igei gyök követ dhi-re módosult formájában. Így a kifejezés szó szerinti jelentése: „összerendezni, összerakni”. Amit pedig összerakni, illetve egységesíteni kell, az a tudatos alany, és annak mentális tárgya vagy tárgyai. Másképpen megfogalmazva a szemlélő tudat és a szemlélt tárgy – keresztény terminológiával élve – „misztikus egységéről” van szó. A szamádhi ugyanakkor jelenti a tudat egyesítésének a technikáját is, valamint az eksztatikus egyesülés révén létrejövő állapotot is.

(A fotón a beavató jóga-mesterem, Swamiji guru melletti bhajan-zenekarban zenélek. Ez óriási megtiszteltetés és kegyelem!)

A szanszkrit „jóga” kifejezést leggyakrabban a személyes én és a legfelsőbb Én egyesüléseként értelmezik a szentiratok. A Védanta szútra szerint ugyanis a személyes én elidegenedett a legfelsőbb Éntől, elkapta a „Valóságtól való eltávolodás” betegsége, és ebből nem más következik, mint a szenvedés.

Nem minden jóga iskola indul azonban ki ugyanebből. Patanydzsali Jóga-szútrája például így határozza meg a jóga lényegét: „a Jóga a pergő, áramló tudat korlátozása”, azaz a kavargó, összezavarodott tudatot létrehozó csírák megszüntetése, kioltása. Ez azt jelenti, hogy figyelmünket teljesen a szemlélendő tárgyra koncentráljuk, minden egyebet kizárunk. Legvégül figyelmünket a transzcendens Én-re összpontosítjuk és egybeolvadunk vele. Itt lényegileg a hétköznapi tudatosság megfékezéséről van szó, amelynek jelentőségét akkor érthetjük meg, ha kísérletet teszünk arra, hogy akárcsak rövid időre is megállítsuk gondolataink szüntelen áramlását. Mindenesetre a jógi egész lényével gyakorolja ezt a megállítást, és ha sikerrel végrehajtotta, felragyog benne a transzcendens Tanú-Tudat. Ez a Látó-tudatosság örökké ott várakozik az elmén és az érzékeken túl, és folyamatosan észleli a tudat teljes tartalmát. A Jóga összes iskolája egyetért abban, hogy a végső Valóság nem egy megkövült szellemi-lelki állapot, hanem szupertudatosság.

(A képen Paramhans Swami Maheswarananda, a Mester mosolyog derűsen szívből, szeretetből.)

A különböző jóga-iskolák részletes taglalása nem lehet itt cél, de a lényeg mindenhol egy: az ember boldogságának, egészségének, elégedettségének kulcsa nem külső körülményekben keresendő, sokkal inkább abban, hogy össze tudja-e kapcsolni emberi tudatát az Abszolút tudatossággal, nevezzük akár keresztény módon „Istennek” vagy buddhista módon „Megvilágosodottság Tudatnak” a megvalósítás fontosabb, mint a szavak. E megvalósításhoz vezető út a Jóga, amely szerencsére még ebben a korban is működik, sőt néhány mester – a jóga célját megvalósított mester – is él világunkban, akik megajándékozhatnak minket vezetésükkel, áldásukkal, ha van olyan szerencsénk, hogy találkozhatunk velük.

Hála jó sorsomnak, én találkoztam beavató jóga-mesteremmel, Paramhans Swami Maheshwaranandával, aki immár harminc éve terjeszti, tanítja szerte a nagyvilágban – hazánkban is - a Jóga misztikus tudományát, a „Jóga a mindennapi életben” módszerének formájában, így az számunkra, magyar emberek számára is gyakorolható. Áldott legyen érte!

A következő videókon megismerkedhettek a guruval, Paramhans Swami Maheswaranandával, Swamijivel. Az első filmecske még egy magyar nyelvű Fókusz-riport, utána pedig angol nyelvet ismerők előnyben lehetnek azáltal, hogy meghallgathatnak egy rövid előadást tőle a guru mesterlánc "tagjairól", Sri Alakh Purijiről, Sri Devpurijiről, Sri Mahaprabhujiról and Sri Madhavanandajiról. A mesterlánchoz természetesen már maga Swamiji is hozzátartozik.

Mindenkinek jó elmélyülést, átszellemülést, és kíváncsian várom a reakcióitokat, kommentjeiteket! És ha még több információt akartok olvasni, akkor a következő címekre látogassatok el:

http://www.joga.hu - http://www.yoga-in-daily-life.org és http://swamiji.tv

Isten áldjon benneteket!

Búcsúzásként pedig nézzétek meg az alábbi, valóban történelmi jelentőségű videót. Itt Swamiji Mester Mestere, Paramhans Swami Madhavanandaji énekli a szintén varázslatos Gurudeva Darshana Dhana Ho című bhajant. Madhavanandaji 2003-ban hagyta itt ezt a világot.

Bolond-Tantra Laár módra

Előző írásomban említettem, hogy a 22-es szám mennyire misztikus (ugyebár épp a héten töltötte be a L'art pour l'art Társulat a 22. életévét). Mesterszámnak is titulálják. Azon túl pedig a bolondot szimbolizálja. Ha valaki veszi a fáradtságot és utánanéz, mert érdekli, hogy mi a jelentése ennek a szimbólumnak, akkor néhány nem túl hízelgő elemzéssel is találkozhat, és néhány olyannal is (például Hamvas Bélától), mely picit holisztikusabban, átfogóbban tekint a bolondra, s hogy ez nem feltétlen és minden esetben „ördögtől való" szimbolika, (s mint meglátjuk) szemléletmód, sőt!

Ezzel kapcsolatban gondolkodtam el a minap, s próbáltam blogra vetni, hogy saját értelmezésemben mit is takar a bolond valamint a tantra és a tündérség kapcsolata. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, és addig is kellemes elmélkedést!

A Bolond-Tündér Tantra elmélete és néhány gyakorlata

 

 

Sokan születtünk bizonytalannak, naiv átélőnek és egyúttal végtelen bizalommal a világra tekintőnek is. Teljesen hittünk szüleinkben, a többi felnőtt jóakaratában és abban, hogy a dolgok jól alakulnak mindig. Ám mégis sokat sírtunk. És időnként el lettünk fenekelve. Máskor meg mi, mint kisgyerekek kaptuk meg a tortából a közepét, meg a „Nagy Meggyet”, amiben nem is volt mag, de le volt öntve gyümölcskocsonyával.

A Bolond-Tantra buddhista alapon állt össze a fejemben, de természetemből fakadóan már régóta abban éltem. Nem, mint megvilágosodott, beteljesedett ember, hanem mint félig ösztönös, félig tudatos törekvő. Mindig éreztem azt a végtelen szabadságot, amit a Bolond jelképez, ugyanakkor nem értettem, miért nem abban élünk, mi emberek.

Valahogy örömtelen volt az egész, vagy csak mire már lehetett rendesen örülni, addigra már el is múlt a dolog, túlkerültünk rajta, maradt az emlékezés. Például a lányok. Mennyire szerelmes voltam némelyikükbe! Aztán mi van most? Nem vagyok beléjük szerelmes.

De nem szűkíteném le idáig. Komolyan venni, és életcélnak tekinteni a felnőtt-élet összeráncolt szemöldökű fontoskodását, ez nem volt az ínyemre. Nem tetszettek a felnőtt-beszélgetések sem, ahogy annak idején szüleim ismerősei eljöttek hozzánk vendégségbe, és ott kulturáltan elüldögéltek, szolidan bort ittak, próbáltak szellemesek lenni, aztán egymás háta mögött jól megvolt a véleményük egymásról.

Na, talán ez tetszett legkevésbé, ez az alakoskodás. Mindig nyíltszívű, megértő világban szerettem volna élni, de valami mindig beszövődött a szálak közé, valami rosszillatú, rosszízű dolog, ami útját állta a boldogságnak.

Azt sem értettem, hogy az olyan emberek, mint mondjuk Beethoven, hogyan halhatnak meg nyomorban, elhagyatva, boldogtalanul, megháborodott, rigorózus elmével. Hogy lehet ez? Valaki megírja az Örömódát, amitől millió mások meghatottan könnyeznek, és ő maga mégsem lesz véglegesen boldog? Miért nem kattant át egy csapásra az élete onnantól kezdve, hogy megszerezte ezt a csodát az Égi Dimenzióból? És akkor majd mi lesz mivelünk, hétköznapi emberekkel, akik még csak Örömódát sem tudunk írni?

Hol van a beteljesülés? Pedig annak lennie kell, ezt mindenki érzi. Legbelül mindnyájunkban öröm, béke, szeretet és szabadság lakik, hogy tűnhet el mindez a hétköznapok során? Miért vár így is, úgy is csalódás, keserűség mindnyájunkra időről időre, hol ezért, hol azért, és még meddig?

És itt lép be a képbe a Bolond, aki valahogy máshonnan nézi a dolgokat. Ő egy mitikus alak, a teljes szabadság megtestesítője, így nem egy domesztikált valaki. Nem érdeklik a világi szempontok, tehát alapvetően gyanús figura. Nem azonos az elmebeteg őrülttel, de nem is könnyű megkülönböztetni tőle. Talán csak vidám, gondtalan nemtörődömsége az, ami megvilágosodottságát elárulja. Amúgy hétköznapi értelemben nem vonzó egzisztencia. Némely Tarot kártyán egyenesen úgy ábrázolják, hogy kilóg a feneke a nadrágjából, mert a mögötte ugráló kutyák megszaggatták ruházatát. Ő mindenesetre még ezen sem zavartatja magát, fütyörészve bámulja az eget, látványosan jó a kedve. Révülten álmodozva épp készül belegyalogolni az előtte tátongó szakadékba. Ám mielőtt leesne a mélybe, talpai alá misztikus módon talaj kerül, mintha a semmiből sűrűsödne össze egy ösvény, amely a szakadék felett átívelve egy új dimenzióba vezet. Ez az Új Föld, amit az álom teremtett meg, a fantázia és a hit. Ez tényleg igazi szabadság.

Az elmebeteg őrülete annyiban más, hogy abból az ember kikívánkozik, ő maga sem érzi, hogy élete beteljesedett lenne. Inkább kétségbeesés, bánat, félelem tölti ki a tudatát és abban nincs elég szeretet. De ez visszafelé is igaz. Gondoljunk csak bele, milyen nehéz lehet egy látványosan tébolyodott embert igazán szeretni, miközben ő vérben forgó szemekkel, állati hangon hörögve próbál valakiből gyengédséget, vonzalmat kicsiholni? Nem könnyű így a beteljesedés. Az a Bolond viszont, akiről itt szó van, a Szabadság Maga. Azért Szabad, mert vállaltan Önmaga. Vélhetőleg nem azon töpreng, hogy szeretik-e őt, vagy sem, hanem valamiféle égi elszálltsággal az arcán, megy a saját útján, és örömében elvan, úgy ahogy van. A hagyomány jó néhány Bolond Megvilágosodottat tart számon, akik szentekké váltak épp azáltal, hogy lerázták magukról a hétköznapi szemlélet, és a társadalmi szokások béklyóit.

Ilyen lehetett Assisi szent Ferenc, aki egyik pillanatról a másikra otthagyta házát és vagyonát és meztelenül, széttárt karokkal futott ki a mezőre, hogy a szellő és a Nap képében mindenhol hozzáérhessen az Úristen, aki őt megteremtette és fenntartja életét. Vagy a buddhista szent, Drugpa Künli, aki vándor megvilágosodottként hol itt, hol ott tűnt fel, tréfáival igazságot szolgáltatott, megleckéztette a gonoszokat, afféle Naszreddin Hodzsaként képviselte az égi igazságot.

Isten áldon Titeket!

Ajándék film - a Laár freeblogos olvasóinak

Kedveseim!

Képzeljétek, éjféltől lejárt az akciós idő a Besenyő és a Költő CD megrendelésével kapcsolatban, így csak az addig megrendelt lemezekhez tudok nyújtani személyes, dedikált példányt.

Csak megnyugtatásul közlöm, hogy a kéthetes akció első hetében rendelt albumokat már vasárnap szignóztam, és úgy tudom, hogy mától a DVDabc már elkezdi a kiszállításukat. A második hétben megrendelt CD-k pedig a napokban jutnak el hozzám, vagyis türelem.

Természetesen, a Besenyő és a Költő album ezután is bármikor megrendelhető közvetlenül a terjesztőtől a 06-20/ 363-50-71-es telefonszámon.

A Vömi volt olyan kedves, hogy amellett, hogy ezt az egészet koordinálta, készített számotokra egy kedves és hangulatos videót, ami épp akkor rögzítődött, mikor dedikáltam Nektek a lemezeket. (Csak hogy enyhítse az albumra várakozásotok napjait.)

Engem megfogott, s remélem, ő sem veszi zokon, ha bemásolom az msn-üzenetét, amit a filmmel kapcsolatban írt nekem privátban direkt:

"Elkészültem a borító-dedikálásodról szóló kisfilmemmel. Annyira gyönyörű lett, mint amilyen boldogságot adott nekem a Merengő-dal. Hihetetlen. Szinte sírtam rajta."

És azért Merengő-zene, mert a nemrég megjelent A csőevő duhajka meséi című lemezen hangzik el a film aláfestő muzsikája, mely ezt a címet viseli. És ha már itt tartunk, meg a Jaffa Kiadónál; csak jelzem előre, hogy hamarosan újabb játékot talál ki a Vömi, hogy Duhajkás albumot is nyerhessetek. Ráadásul a kiadó megengedte, hogy egy részletet is közölhessünk itt a blogon az egyik mese hangfelvételéből.

Addig is jó szórakozást a mostani kisfilmhez és Isten áldjon Mindenkit!

Laár András hétköznapi "mágiája"

Egy kedves barátom az internet mélyén rátalált egy korábbi felvételre, amit a Hálózat nevű tv-csatorna készített. Úgy döntöttem, hogy ezt most megosztom Veletek, hátha gondolkodásra sarkall valakit, esetleg megvitatnátok - akár egymás közt is - az ott elmondottakat. Kíváncsi vagyok, hogyan fogadjátok.

Üdv! 

Dedikált Besenyő és a Költő CD - AKCIÓ Exkluzív dalok a lemezről csak a Laár blogon

Egyre több helyen kérdeztek már rá a blogon kívül is, hogy hallottak ugyan egy új Besenyő CD-ről, de sehol nem találják. Egy-egy embernek ennek ellenére nagy szerencsével sikerült valahol a kozmosz szövetében rálelnie néhány példányra, s azóta is nagyon örül neki. Mások nem jártak ilyen jól, s azóta biztosan csak oldalról ácsingózzák a másikét, mert nekik nem jutott. :) Most azonban újra megrendelhető a Besenyő és a Költő című magánkiadású CD, amit az Europa Records és a DVDabc terjeszt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A lemez tartalmi részének érdekessége, hogy a már ismert és kevéssé ismert Költő-versek valamint Besenyő Pista bácsi agymenései mellett megjelenik Besenyő Február János karaktere is, aki B. István morózusabban tapló bátyja.

Az albumnak külön pikantériája, hogy három olyan dal is szerepel benne, amit a rajongók már ismerhetnek, ellenben új hangszerelést vagy újabb hangzást kapott például azáltal, hogy több énekszólammal gyarapítottuk vagy kapott egy kedves gitárszólót (Lábvíz), netán reggae-köntösbe bújt (Szabó Marci modern hangszerelési munkájának köszönhetően a Lám csak lám).
Egy rövid részlet a dalból:

A cédét Váry-Molnár Csaba alias VöMöCS (mostani bloggazdánk, egykori rajongóból és exújságíróból lett barát) szerkesztette és "projektvezette" jómagam és feleségem, Györgyike mély egyetértésével és ötleteivel. Vöminek például fontos volt, hogy a Forróvíz-visszatérő vezeték... című versemet a Költő ne hadarva mondja el ezen a lemezen, mint annak idején a L'art pour l'art első cédéjén, hanem úgy, hogy a költemény második fele is érthetővé váljon a hallgatóknak. Hmmm.

Vagy hogy kapjon helyet egy csak énekhangból, ámbátor rengeteg szólamból álló vokális bónusz és kulisszák mögötti "Így készült" track. Meg, hogy tényleg legyen valami extra a dalok hangszerelésében, feléneklésében, amitől bizton megszerethetik a régi mellett az új hangzásban is a nótákat.

S talán neki is köszönhető, hogy rábírt olyan "baromkodásra", mint hogy legyen egy remix az Intro zenéből, ahol ő és a mixeléshez igen értő Rákos Gábor 'Emotive' nevű ismerőse a szövegeimből és dalomból összemontázsolt egy "bulizásért kiáltó" tüctücöt, mely műfaj nem igazán a sajátom, de így, poénként átértelmezve eléggé elnyerte tetszésem.

Most a blog olvasói ajándékul fogadják szeretettel ezt a mixet, melynek címe: Besenyő Nem "NOOORMÁLIS" Nótafa Mix.

A belső borító:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ám, hogy teljes legyen az öröm, még ma, gyorsan "összeszövetkeztünk" a lemezt terjesztő Europa Records kiadóval és DVDabc-vel, hogy csináljunk egy akciót (és ebben nem kis szerepet játszott egyik kommentelőnk, Gergő hozzászólásából jött hirtelen ötlet), hogy április 18-tól, vagyis holnaptól a hónap végéig, 30-án éjfélig, aki a 06 20 / 363 50 71-es telefonszámon megrendeli a lemezt, az névre szólóan, dedikálva kapja meg tőlem a cédét.
De hogy pontos legyek, ideillesztem a DVDabc oldaláról az akció pontos részleteit:

A hatalmas érdeklődésre tekintettel Laár András új blogja – http://laarandras.freeblog.hu – és a DVDabc közös akciójában április 18-tól a hónap végéig, vagyis majd’ két hétig a szokásos olcsó (990 Ft-os) CD ár mellett extra ajándékként személyesen Laár Andrástól névre szóló dedikált példányokat lehet rendelni.
Aki tehát április 18-tól április 30-án éjfélig a DVDabc forródrótján, a 06 20 / 363 50 71-es telefonszámon megrendeli a hiánycikknek (és hiánypótlónak) számító Besenyő és a Költő című albumot és névre szóló dedikált példányt szeretne, az a következőket tegye:

- Tárcsázza a 06 20 / 363 50 71-es számot!
- Munkatársunkkal való beszélgetésében jelezze, hogy dedikált példány szeretne kérni ugyanakkora áron és ugyanannyi szállítási költségért, mint egyébként (pláne olcsóbb, ha a személyes átvételt választja, de Öntől függ).
- A szokásos megrendelési adatok, árak és feltételek megbeszélését követően adja meg munkatársunknak azt a kereszt- vagy becenevet, melyre szeretné, hogy Laár András dedikálja az Ön személyes Besenyő és a Költő CD-jét!
- Innentől kezdve nincs más dolga, mint várni a kézbesítő jelentkezését, majd élvezni Laár András rekeszizom-próbáló abszurd humor- és zenecsokrát.

Más... Képzeljétek, Vömi a lemezfelvételkor egy rövid videót is készített, amin pont akkor "kapott el", amikor a Lábvíz című dalt készültünk rögzíteni.
Nézzétek csak:

Ennek örömére egy részletet hallgassatok meg az épp ezután (már) elkészült Lábvízből:

S bizonyságul, hogy nem árulunk zsákbamacskát, végül nézzétek meg a CD track-listáját!

1. Intro szignál
2. Lám csak lám
3. A Költő és a természet
4. Besenyő Pista és a birkák
5. Bogárdal
6. A Költő és az erotika
7. Besenyő Pista és a foci
8. Besenyő Február János beleszól
9. A Költő és az élet dolgai
10. Lábvíz
11. Besenyő Pista meséje az Irdatlan bácsiról
12. Besenyő szerelmecses
13. Besenyő Február János beleversel
14. Besenyő Pista visszahegedül
15. Besenyő Nem „NOOORMÁLIS” Nótafa Mix
16. A legfontosabb három szó… (vokális bónusz)
17. Megszületik Február János („Így készült”-bónusz)

Akár megrendelitek a lemezt, akár nem, remélem, már ebben a bejegyzésben és a benne található meglepetésekben is örömötöket leltétek!

Üdv,
Laár András

Felfokozott asztrológiai történések

 Huhh gyerekek, olyan érdekes dolgok történnek a héten, meg a jövőn is, mint Makó Jeruzsálemtől, vagy mint szódás a lovát. :))) Most elmondom - persze asztrológiai szempontból, mivel azzal is foglalkozom -, hogy mire lehet nagy valószínűséggel számítani.

 Kezdődött azzal, hogy vasárnap reggel volt újhold, hétfőn hajnalban pedig a Plútó a Vénusszal volt kvadrátban. Érdekes módon a közéleti történések (sztrájk) pontosan mutatták a hétfői nap kvadrátjának szimbolikus jelentéseit. Mindenki „be volt dugulva", az érzelmi szinteken „meg voltunk lőve", nem akartak összejönni a dolgaink, nem alakultak szerencsésen az események stb. Itt azonban nem ér véget az eseménysor.

 Tegnap Hold-Neptun kvadrát volt, ami picit „ködösíti" az életünk dolgait, ma pedig Hold-Szaturnusz kvadrát él hajnaltól, ami egy letargikus jelenség; „A sors megnyomja én pici lelkemet, bizony!" - érzés.

(Hoppálá! Most veszem csak észre, hogy ez utóbbi rám ma főleg érvényes lehet, mert pont az aszcendensemre jön. Ajjajjj! De rossz nekem most is már, hogy ezeket írom. De kár! :))))) )

 Komolyra fordítva a dolgot, már ma érezhető, hogy vészesen közeledik a csütörtöki Nap-Jupiter és Merkúr-Mársz kvadrát jujjj! :)))

Nap-Jupiter: igazságtalanság, azaz „Nincs igaza a hülye másoknak!"

A Merkúr-Mársz kvadrát pedig ezt idézi elő: „Há' mit mond ez a barom???!!! Ho' mer iet monnani? Nincsen is igaza, oszt' mégis mit mondott a szájával?! Maj' én megmonnom neki, mer' nekem van igazam, ho' neki nincs igaza, mer' nekem van!!! Há' hülye ez!"

 És hasonló szituáció nem egyszer fordult már elő velem is; megyek az autóval, békésen, vezetve. Aztán mellém jön egy másik ablak, letekerődik, és onnan a kevés hajú, nem mosolygós fiatalember azt mondja a fejével, hogy „Te hülye köcsög!"
De há' mér'? :) Én csak ott állok az autóval nyugisan, sávban. Nooormális?! :))

Na, ez a Merkúr-Mársz és a Nap-Jupiter kvadrát együtt. Aznap még ugyan kipukkad a Nap-Jupiter, de már most érezzük, hogy jajj, mennyire rossz nekünk, hogy oan' szerencsétlenek vagyunk és nincs is igazunk, pedig de! De mégsenincs. :))) És nincs ám még vége!

 Eztán jön a héten a Hold-Plútó szembenállás, amikor a Lélek szemben áll a „pokol purgatóriumával". A Plútóról kell tudni, hogy egyik oldalról vizsgálva afféle válságteremtő bolygó. Ő az, aki a szélsőséges ösztönöket a felszínre hozza. Amikor magunk sem értjük, miért támad például erekciónk egy illetlen helyzetben. Ez is a Plútó ám :) Mert ugyebár nem szabadna. Illegális! Pláne, ha valami nagyon csúnya nénire! Mi pedig ott állunk értetlenül, meredten.

Persze ez a lányokra is igaz. Húúú, hogy mennyire mi derül ki a lányokról ilyenkor folyamatosan, amit figyeltem! :))) Fantasztikus! Ők is például sorra ugyanazt fantáziálják, amit a fiúk. Illetve pontosabban az annak nemi megfelelőjét, ha értitek. :)

Na erre derül fény már szombaton a Nap-Hold kvadrátkor. Ekkor a férfi és a női erők megbomlanak egy picit egymással. Aznap este én éppen fellépek a Fain étteremben Szentendrén, ketten a Dolák-Saly Robival, és valószínűleg sajnos nem biztos, hogy elég néző lesz emiatt, és az egyébként valószínűleg jó fej főnök esetleg vonakodni fog, hogy átadja-e nekünk a honoráriumot :)) Vagyis gyertek el Szentendrére, amennyien csak tudtok :))))

 Vasárnap pedig Merkúr-Jupiter kvadrát lesz, ami - többek közt - igaztalan beszédet, pletykát is jelképez. Megtudunk majd hátulról jövő dolgokat, melyek hamisak. Netalán mi magunk leszünk hajlamosak arra, hogy valakinek a háta mögött pusmogjunk hülyeségeket.

 Összegezve tehát a héten az összes bolygónk meg lesz terhelve. Az összes erőnk, tudati tevékenységünk egymással összeütközésbe fog kerülni. Felszaporodnak önmagunkban a válságok. Ráadásul hajlamosak lehetünk ezt könnyen ráterhelni a környezetünkben vagy velünk együtt élő bárkikre.

Viszont jó hírem van.

Jövő hétfőn hajnalban Hold-Vénusz trigon lesz, ami kiegyenlítettséget, harmóniát hoz. Kedden a Merkúr-Neptun szextil lép érvénybe, ami azt jelenti, hogy a gondolkodásunk összebékül a spiritualitással. Ráadásul a Hold és a Merkúr is trigonba lép, vagyis a lélek és a gondolkodásunk is kibékül egymással. Ezen felül békét köt majd a Nap (férfi) valamint a Hold (női) princípium is. Ergo hétfőn éjjel, kedd reggel rendeződik minden belső problémánk.

Ráadásul - picit ugorva - jövő hét vasárnap este a Nap-Plútó trigon (lezárásként) azt eredményezi, hogy a válságerőket az öntudat föl tudja majd dolgozni. Tehát, ami most fortyog bennünk (mert biztos vagyok benne, hogy mindenkinek a lelkében fortyog most valami), az fel fog oldódni.

 Hozzá kell tennem, hogy az eddig leírtaktól senki ne szontyolodjon el, vagy senki ne gondolja, hogy vége a világnak (ezért is írtam néhol viccesen, ironikusan a bolygókról elnevezett erők hatásairól). Tapasztalatból tudom, hogyha már beszélünk (írunk, olvasunk) egy konstellációról, vagyis tudatosodik bennünk, máris legalább fele erejűre csökken az ártó hatás. És különben is, hogyha érezzük, hogy most meg vagyunk próbálva mind gondolkodásilag, érzelmileg vagy akaratilag, akkor az - mint minden ilyesmi - csak egy Jel az Úrtól. Mert az Úr Jeleken keresztül kommunikál velünk. És innen tudhatjuk igazán, hogy az Úr mindig Jel-en van!

Üdv Nektek!

Az IGAZSÁG

Már egy ideje foglalkoztat egy gondolatkör, amit megosztanék.. miért ragaszkodnak az egyistenhívő egyházak, ahhoz az elképzeléshez, hogy csak ők, és kizárólagosan ők a letéteményesei az IGAZSÁG-nak, a többiek vagy gonoszok, vagy tévednek, vagy egyenesen alsóbb rendűek?

   Ez főleg olyankor merül föl bennem, amikor megpróbálok összehozni különböző vallású embereket közös imára, szertartásra. Szerintem ugyanis a mostani, nagy feszültségekkel terhelt világban alapvetően fontos lenne a megbékélést segíteni. Elmondom miért: mert akit lelőnek az utcán, vagy lebombáznak a háborúban, az már nem tudja beteljesíteni életküldetését, nem tud többé jót tenni senkinek, nem tud rájönni semmire, nem tudja belátni a hibáit, nem tudja jóvátenni azt a sok hülyeséget, amit elkövetett, de nem tudja felnevelni a gyerekét sem, és hát a gyerek is vele szénné ég. Tehát, az első dolog életküldetésünk szempontjából, hogy NE ÁRTSUNK! Ne jussunk olyan helyzetbe, hogy ártanunk kelljen egymásnak. És a legfontosabb: kibékülni is csak élve lehet.

   Eddig azt gondoltam, ez olyan közös elv, ami köré MINDENKI odagyűlhet. Közös ima a békéért. Ám nem: az egyik választottam, akit arra kapacitáltam, hogy vegyen részt egy más vallásúakkal együtt tartandó közös Béke-imádságon, egy katolikus pap azt mondta, hogy őneki nem kell együtt imádkozni más vallásúakkal, mert azok nem jól csinálják, a vallásuk nem igaz, Istent illetően, és az Életet illetően is tévednek, ő pedig amúgy is imádkozik a békéért, az épp elég.

   Sajnos a muzulmán pap is húzogatta a száját, akivel ugyanerről beszélgettem, és nagyon hasonlóan érvelt. Zsidó részről is kelletlen választ kaptam ötletemre.

És itt kezdtem nem érteni:

   Amikor a BÉKE szó felmerül, nem arról beszélünk, hogy az ellentétek MEGBÉKÉLNEK EGYMÁSSAL? Nem azt kéne segíteni minden oldalról, hogy a közeledés meginduljon? Nem arra kéne rájönni végre, hogy a más vallású ember is UGYANANNAK AZ ISTENNEK a gyermeke?

   Ide figyeljetek, ti mind EGYISTENHÍVŐK! Ha Ti Egy Istenben hisztek, hogy képzelhetitek azt, hogy a más vallású Más Istenben hisz? Hát nincs is másik Isten! Honnan lehetne akkor másik Isten, ha egyszer NINCS Másik! Ti magatok mondjátok, hogy EGY ISTEN VAN. Hogy hihetne a más vallású más Istenben, amikor Nincs is Más Isten. A Másik is az Egy Istenben hisz, csak másképp hívja ugyanazt az Istent. Álljatok ki hárman, katolikus, muzulmán, zsidó egy körbe, emeljétek fel a kezeteket, és mondjátok ki fennhangon: CSAKIS ÉN tudom, hogy mi az IGAZSÁG, csak én szolgálom jól az EGY ISTENT, a Többi Mások Mind TÉVEDNEK! – aztán nézzetek össze, és nevessetek egy jót!

   A politikusoknak szintén azt javaslom, pártállástól függetlenül kezdjenek el barátkozni, és békülni, mert az acsarkodásnak nem lesz jó vége! Nem hiszem el az egyik igen híres politikus véleményét, akivel közös TV-s vacsora keretén belül módom volt elbeszélgetni, hogy: az ellenkező oldallal NINCS olyan közös pont, amelynek segítségével a nézetek egyeztethetők lennének. Szerintem VAN! És ez az ÉLET. Az ellenkező oldal is ÉL. Az innenső is ÉL. Az életet pedig csak élve lehet élni. A KÖZÖS PONT az élet.

    Tehát, ne kövessünk olyan utat, ami a gyilkoláshoz, a háborúhoz vezet. Tessék kérem minden oldalon felkészülni az ELENGEDHETETLEN KÖZELEDÉSRE!  

Hit

Ha a "hit" szóragondolok, mindjárt eszembe jut, hogy mennyire ellentétes fogalmakat is takar. Az egyik oldalon áll az "elhívés", vele szemben pedig a "tapasztalásra épülő bizonyosság".

"Elhívés" alatt azt értem, hogy valaki elhiszi, amit mondanak neki Tekintélyes Helyről, vagy Tekintélyes formában. Mondjuk valami olyasmit, hogy az Isten ilyen vagy olyan, vagy, hogy ellenkezőleg: nincs is Isten. Az "elhívő" szegény, onnantól kezdve - bár semmiféle "Isten"-szerűséget vagy "nincs is Isten"-szerűséget nem tapasztalt meg soha - hitét mégis mindenfelé szétkürtöli és próbálja a többieknek is bebeszélni. Mivel ő maga nem tudja, miről is van szó igazán, mások megtérítésétől várja megigazulását, a "többen mondjuk, tehát jobban igaz" igen népszerű téveszméje alapján.

Ellentétben a hit "bizonyosság" aspektusával, amely nem a leírt, vagy elbeszélt "Információra" építkezik, hanem az "Élő Elv" megtapasztalására. Ez alatt nem valamiféle konkrét dolgot értek, hanem pusztán annyit, hogy az "Elv"-ben nem hinni kell, hanem megérteni, megérezni, megtapasztalni "Azt", hogy Annak birtokában, és Azt beépítve életünkbe, sorsunkban Valódi változást érjünk el. Például, ha valaki szellemi értelemben meglátja-megtapasztalja az "Okság Elvét", onnantól kezdve "tudja", és ebből fakadóan "hiszi" is, hogy ebben a világban "minden Ok Okozatot hoz létre, és mivel Okok okozzák az Okozatokat, minden Cselekedet - lévén Ok - bizonyos következményekkel jár.

Ez a belső hit alapot adhat az "Erkölcs" beiktatására is, és belátásból történő megtartására. Ha ugyanis felismerem, hogy a számomra nem kívánatos dolgok Következmények, igyekszem elkerülni azokat a cselekedeteket, amelyek Okozzák. Ezzel párhuzamosan ráédbredhetek arra is, hogy ami nekem nem jó, az vélhetően másnak sem. Így tetteimet igyekszem úgy irányítani, hogy azokkal a többeiknek se okozzak olyan kellemetlenséget, amelyet magamnak nem kívánok. Az iylen magatartás kívülről nézve "erkölcsösnek" tűnik, valójában belátásra épül.

A tapasztalás "tudást" hoz létre, és ha az ember olyan szerencsés, hogy megtapasztalja az Örök Intelligens Életszellem jelenlétét, onnantól fogva tudja, hogy ez a Szellem az Énben még olyankor is jelen van, amikor az "én" által éppen nincs "átérezve". Az Úrnak, vagy az Ő személytelen aspektusának, az Elvnek tudásából (meglátásából, megértéséből, megtapasztalásából) fakad a "Hit", amely "Bizonyosság".

Ez a fajta hit képezi a csodák alapját. Képes mindarra, amit neki tulajdonítanak, képes hegyeket mozgatni, beteget gyógyítani, halottat támasztani, ám az előző "elhívés", a megértés nélkül is bólogató, vak hit, amely a Tartalmat összetéveszti a Formával, vagy a róla való beszéddel, az semmi effélére nem képes. A szolgalelkűségből fakadó, szajkózó hit rendszerint még rosszabb, mint az átlag ember "realizmus"-hite.

L'ars poetica

Laár András művészeti gyümölcsöskertjének termései egy önnön, privát blogban - direkt E-mail: info@tundertantra.hu

CD-rendelés

Erre a képre klikkelve szeretném olcsóbban és könnyebben megrendelni Laár András új, Tündértantra című gyógyító, stresszoldó dalokat tartalmazó lemezét:

Laár András: Tündértantra

Utolsó kommentek

• karma.tsering Kedves András!Nagy rajongód vagyok tényleg...A buddhizmus - ahogy én látom (3. rész)
• ani Pont néztem a Mokkát! :)))Gyógyulásról a tv2 Mokkájában
• ani csak olyan kevés volt..... amikor belejövök...(RTL) Reflektorban: Laár András
• flyallnight épp most néztem végig egy l...(RTL) Reflektorban: Laár András
• flyallnight ehh :D azért kiváncsi lennék a...(RTL) Reflektorban: Laár András
• Manó Interjú Laár Andrással: http://www.rtlklub...Laár-karácsony - ingyen dallal
• Mopszguru Jajajjj, most már értem, de hogy...Eszpresszó-történet
• garlok jaj Mopszguru, az a banális szex...Eszpresszó-történet
• Moennig Én karácsonykor döntöttem úgy, hogy többé...A vegetárius életmód értelme
• vszegi Sziasztok! Látom a legutóbbi hozzászólások is...A buddhizmus - ahogy én látom (3. rész)

Őket ajánlom

• Laár András Tündértantra blogja
• Bornai Tibor blogja
• L'art pour l'art Társulat
• KFT blog
• KFT zenekar
• Jóga a mindennapi életben
• A Tan Kapuja
• KIYO-KITO Taiko
• Dolák-Saly Róbert
• Boborján interaktív
• Dolák-Saly fanklub
• Jaffa Kiadó honlapja
• Jaffa blog
• Csernus doki blogja
• Badár Sándor és Horváth János blogja
• freeblog főoldal

Archívum

• Jelen
• 2010. március
• 2010. február
• 2009. december
• 2009. november
• 2009. október
• 2009. szeptember
• 2009. augusztus
• 2009. július
• 2009. május
• 2009. március
• Az összes »

Számolóka-móka

Hadd ajánljam itt figyelmetekbe Laár Györgyi gyermekeknek szóló mókás foglalkoztató-könyvét. És higgyétek el, pusztán natúr alapállásból jómagam igen jókat mulatok az általa rajzolt állatkákon. Ezen nincs is mit csodálkozni, ha valaki például csak azt figyeli, hogy milyen arcot vágnak... Jó heherészést a szülőknek is!

Laár Györgyi: Számolóka-móka

Facebook

Zenemuzsika

 

eredeti design: Beau de Noir, freeblog sablonosítás: Amby, átdolgozás: anyu(ha)