2008. június
Egészség a Jógán keresztül
Az ember, mint lény alapvetően egészséges. Mindene megvan
ahhoz, hogy jól működjön, nem hiányzik belőle semmi. Szervei minden olyan
feladatot ellátnak, amelyek nélkül nem lehet fennmaradni az anyag-világ keretei
között. Emellett, ellentétben az állatokkal és a növényekkel – adottságai révén
– képes arra is, hogy rálásson saját biológiai, lelki, tudati működésére, hogy
közvetlen kapcsolatba lépjen saját eredetével, hogy felismerje létének
legfinomabb gyökereit. Képességeiből következően azonban feladata is van.
Eredendően uralkodója a földi létezésnek, az alacsonyabb létformák segítője,
mentora. Sajnos mostanra e feladat lényege elhomályosult az emberiség szemei
előtt, és a „jó király” szerepköre helyett inkább a „zsarnok kizsákmányoló”
szerepét gyakorolja. Mégis, még a mai devalvált állapot keretei között is igaz,
hogy az ember elvileg – önmaga tudatának uralásán keresztül – a finom mágikus
szinteken is képes irányítani létének folyamatait, képes uralkodni az elemek
felett, képes felismerni az állat és növényvilágban saját ösztönvilágának
tükröződését, és képes meglátni azt a szerves azonosságot, amely a létezés
minden dimenzióját áthatja.
A keresztény tanítás szerint „saját képére és hasonlatosságára teremtette az Embert az Isten”. Ez azt jelenti, hogy szinte minden képesség a rendelkezésünkre áll, amely az isteni létforma sajátja. Kivételt képez ez alól az Univerzum létrehozásának és feloldásának képessége. Teremtő, fenntartó és lebontó erőnk segítségével azonban az Univerzum keretein belül létrehozhatunk, fenntarthatunk, de meg is semmisíthetünk dolgokat. Ugyanakkor észre kell vennünk lényegi azonosságunkat a nálunk alacsonyabb létformákkal is. Testünk működése példaértékű megfeleléseket mutat állati és növényi létformák sajátosságaival. Öntudatlan növekedésünk hasonlít a növények növekedésére, beleink működése a földigiliszta létét utánozza, hátgerincünk pedig a kígyó gerincéről és izomzatáról mintázza működését. Nem véletlen az sem, hogy az emberi embrió, növekedése során, bejárja az alacsonyabb állati létformák embrió-állapotait. Összegezve belátható, hogy az Ember olyan komplex lény, aki a „Fenn” és a „Lenn” világában egyaránt jelen van, folyamatosan kapcsolatban áll a Szellem, a Lélek és az Anyag dimenziójával, önmagán belül egyesíti a Létezés legtávolabbi szélsőségeit.
Ez a lény – az Ember – így egész. Azaz így „egész-séges”. Ha nem látja feladatát, és az ebből fakadó mértéket, hogyan is tudna beilleszkedni a Nagy Egészbe? Ha ugyanúgy csak anyagi-ösztönös életet él, mint az állatok, ha csak tudat nélkül szomjúhozik, mint a növények, hogyan lehetne egészséges? A jelenlegi eltévelyedett emberi civilizáció keretei között nem is az! Számtalan népbetegség, ártalom, mérgezés nyomorítja a ma emberét, és bár óriási erőket fordít például gyógyszerek, gyógyeljárások kifejlesztésére, sem szellemi, sem lelki, sem testi szinten nem egészséges. Itt az idő, hogy azok a kevesek, akik ki tudják vonni magukat a kollektív betegítő, életnyomorító tendenciák hatása alól, ott keressenek megoldásokat saját életük kiteljesítésére, ezzel együtt saját egész-ségük beteljesítésére, ahol ezeket tényleg meg lehet találni.
(A videón a Mokka című reggeli műsorban nyilatkozom arról 2004. szeptember 19-én, hogy "Mire jó a jóga".
És feltűnik a "Jóga a Mindennapi Életben" bemutatócsoportja és bhajan zenekara is.)
Az egyetemes emberi hagyomány számos tudást hagyott ránk az ember valódi helyzetére vonatkozólag. Ezek mindegyike megegyezik abban, hogy az ember eredetét a legfinomabb és egyben a legnagyobb hatalommal bíró tudati dimenzióba helyezi, és az összes emberi probléma megoldásának kulcsát a transzcendens és az anyagi világ összeegyeztetésében leli fel. Alapvető fontosságú tehát, hogy újraépítsük kapcsolatunkat saját transzcendens eredetünkkel, és hogy ez által magunkon keresztül összekössük az Eget a Földdel.
Az általunk ismert legrégibb hagyomány, amely egyszerre fogja át a testi, a lelki és a tudati szinteket, a Jóga hagyománya. Ez nem vallás, hanem inkább eredete a ma ismert vallásoknak. Ezek egy-egy részt kiemelve, képviselve belőle látszólag különböznek egymástól, de az értő szellem számára, amely túllát a partikuláris formai különbségek buktatóin, feltárják eredendő egységüket. A Jóga több mint elmélet, több mint gyakorlat, hisz oly sokrétű művészet és tudomány egyszerre, hogy teljes képet kapni róla, főleg kívülállóként, szinte lehetetlen. A mai nyugati ember elsősorban egészséges tornagyakorlatot lát benne, a hagyományokon nevelkedett keleti emberek azonban tudják, hogy életük beteljesülésének lehetősége rejlik a Jógában.
(Az itt hallható bhajan az egyike azoknak a csodálatos szent énekeknek, amelyet mi is minden egyes hétfőn a Tündér Tantra Körön is éneklünk a Sat-Chit-Ananda Bhajan Band nevű csapatunkkal. A címe: Hame he kama satsanga se)
Mi is lehet ennek a sokarcú különös tüneménynek a lényege, amelyet Jógának hívunk? Meghatározni igen nehéz, de abban minden ága és iskolája egyetért, hogy a létezés és tudatosság állapotával foglalkozik. Egy ősi jóga szentírás, Vjásza Jóga-bhásjája például a következő tömör megfogalmazást adja: „a Jóga eksztázis”. Ebben a szanszkrit szövegben az eksztázisra használt szó a szamádhi. Ez a szó a jógában döntő fontosságú, tanulmányozása és gyakorlása során újra és újra találkozni fogunk vele. A szanszkrit nyelv, amelyen a jóga szentírások íródtak, különösen alkalmas filozófiai és pszichológiai értekezésre. Képes olyan gondolati árnyalatok tömör kifejezésére, amelyek magyarul részletes körülírást követelnek meg. A szamádhi szó például a szam (össze, egybe) és az á előképzők összetétele, amelyeket a dhá (rendezni, tenni) igei gyök követ dhi-re módosult formájában. Így a kifejezés szó szerinti jelentése: „összerendezni, összerakni”. Amit pedig összerakni, illetve egységesíteni kell, az a tudatos alany, és annak mentális tárgya vagy tárgyai. Másképpen megfogalmazva a szemlélő tudat és a szemlélt tárgy – keresztény terminológiával élve – „misztikus egységéről” van szó. A szamádhi ugyanakkor jelenti a tudat egyesítésének a technikáját is, valamint az eksztatikus egyesülés révén létrejövő állapotot is.
(A fotón a beavató jóga-mesterem, Swamiji guru melletti bhajan-zenekarban zenélek. Ez óriási megtiszteltetés és kegyelem!)
A szanszkrit „jóga” kifejezést leggyakrabban a személyes
én és a legfelsőbb Én egyesüléseként értelmezik a szentiratok. A
Védanta szútra szerint ugyanis a személyes én elidegenedett a legfelsőbb
Éntől, elkapta a „Valóságtól való eltávolodás” betegsége, és ebből nem más
következik, mint a szenvedés.
Nem minden jóga iskola indul azonban ki ugyanebből. Patanydzsali Jóga-szútrája például így határozza meg a jóga lényegét: „a Jóga a pergő, áramló tudat korlátozása”, azaz a kavargó, összezavarodott tudatot létrehozó csírák megszüntetése, kioltása. Ez azt jelenti, hogy figyelmünket teljesen a szemlélendő tárgyra koncentráljuk, minden egyebet kizárunk. Legvégül figyelmünket a transzcendens Én-re összpontosítjuk és egybeolvadunk vele. Itt lényegileg a hétköznapi tudatosság megfékezéséről van szó, amelynek jelentőségét akkor érthetjük meg, ha kísérletet teszünk arra, hogy akárcsak rövid időre is megállítsuk gondolataink szüntelen áramlását. Mindenesetre a jógi egész lényével gyakorolja ezt a megállítást, és ha sikerrel végrehajtotta, felragyog benne a transzcendens Tanú-Tudat. Ez a Látó-tudatosság örökké ott várakozik az elmén és az érzékeken túl, és folyamatosan észleli a tudat teljes tartalmát. A Jóga összes iskolája egyetért abban, hogy a végső Valóság nem egy megkövült szellemi-lelki állapot, hanem szupertudatosság.
(A képen Paramhans Swami Maheswarananda, a Mester mosolyog derűsen szívből, szeretetből.)
A különböző jóga-iskolák részletes taglalása nem lehet itt
cél, de a lényeg mindenhol egy: az ember boldogságának, egészségének,
elégedettségének kulcsa nem külső körülményekben keresendő, sokkal inkább
abban, hogy össze tudja-e kapcsolni emberi tudatát az Abszolút
tudatossággal, nevezzük akár keresztény módon „Istennek” vagy buddhista
módon „Megvilágosodottság Tudatnak” a megvalósítás fontosabb, mint a
szavak. E megvalósításhoz vezető út a Jóga, amely szerencsére még ebben a
korban is működik, sőt néhány mester – a jóga célját megvalósított mester – is
él világunkban, akik megajándékozhatnak minket vezetésükkel, áldásukkal, ha van
olyan szerencsénk, hogy találkozhatunk velük.
Hála jó sorsomnak, én találkoztam beavató jóga-mesteremmel, Paramhans Swami Maheshwaranandával, aki immár harminc éve terjeszti, tanítja szerte a nagyvilágban – hazánkban is - a Jóga misztikus tudományát, a „Jóga a mindennapi életben” módszerének formájában, így az számunkra, magyar emberek számára is gyakorolható. Áldott legyen érte!
A következő videókon megismerkedhettek a guruval, Paramhans Swami Maheswaranandával, Swamijivel. Az első filmecske még egy magyar nyelvű Fókusz-riport, utána pedig angol nyelvet ismerők előnyben lehetnek azáltal, hogy meghallgathatnak egy rövid előadást tőle a guru mesterlánc "tagjairól", Sri Alakh Purijiről, Sri Devpurijiről, Sri Mahaprabhujiról and Sri Madhavanandajiról. A mesterlánchoz természetesen már maga Swamiji is hozzátartozik.
Mindenkinek jó elmélyülést, átszellemülést, és kíváncsian várom a reakcióitokat, kommentjeiteket! És ha még több információt akartok olvasni, akkor a következő címekre látogassatok el:
http://www.joga.hu - http://www.yoga-in-daily-life.org és http://swamiji.tv
Isten áldjon benneteket!
Búcsúzásként pedig nézzétek meg az alábbi, valóban történelmi jelentőségű videót. Itt Swamiji Mester Mestere, Paramhans Swami Madhavanandaji énekli a szintén varázslatos Gurudeva Darshana Dhana Ho című bhajant. Madhavanandaji 2003-ban hagyta itt ezt a világot.
Vasárnap dedikálok - 16.00 Vörösmarty tér
Drágaságaim!
Most vasárnap, azaz június 8-án délután, 16 órától a budapesti Vörösmarty téren, a 79. Ünnepi Könyvhét alkalmából ismét dedikálni fogok.
Megtaláltok egy teljes órán keresztül a Jaffa Kiadó standjánál, ahol beszélgethetünk egymással, aláírom a Laár pour l'art, Csőevő duhajka könyveket és hangoskönyvet, meg tulajdonképpen bármit (szebbik nem előnyben) :)))). Persze ugyanezen művek meg is vásárolhatók, s bár nem tudom pontosan, idén hogy lesz, a könyheteken általában szokott lenni némi árengedmény is - erre mérget most még nem veszek, de a remény él bennem :) Éljen bennetek is! :)
Aprópopó! A Vömi is kinn fog fontoskodni újfent kamerával, tehát minden esélyetek megvan rá, hogy egy leendő kulissza-videó részei legyetek, úgyhogy előre készüljetek! :) Akár produkcióval is :) VöMöCS biztos fölveszi :)))
És ha már videó, hadd mutassam be nektek a Laár blog videós kommandójának új művét, melyben egy KFT koncert előtti technikai beállást idealizált meg Vömmencs kolléga. A videó egy nagy vihar utáni Orczy-kertes fellépés előtt készült még májusban.
Jó kikapcsolódást és várlak sok szeretettel titeket a Könyvfesztiválon! Minél többen gyertek ám!
Üdv - Laár András
DEOLvassátok el ezt is!
Kedves emberek!
Emilben hívták fel a figyelmem, hogy megjelent egy aranyos, méltató írás Debrecenben a Laár pour l'art című könyvről, illetve annak új kiadásáról. A Debrecen Online (vagyis a DEOL) munkatársa, R. Szabó Zsuzsa nem volt rest, elolvasta a művet és még írt is róla kedveseket szellemesen.
Mindenkinek csak ajánlani tudom. Olvasható ide kattintva, de alábbra is bemásolom. Jó szórakozást!
Hófehérke és a svéd törpe
R. Szabó Zsuzsa | 2008. május 16., 10:53
Most egy olyan könyvet szeretnék az olvasók figyelmébe
ajánlani, amit nem szabad lekváros kenyér mellé és olvadt csokoládé közelébe
tenni, valamint nem érdemes a papírlapokat megkóstolni, mert a szerző
figyelmeztet rá: a papír nem tesz jót a gyomornak, de a szájnak sem kellemes.
Igen, jól sejti e blődségeken mélázó kedves olvasó, hogy egy különleges
könyvről van szó. Laár András Laár pour l’art című flúgos irományainak
gyűjteményét kínáljuk olvasásra.
Laár András olyan figurákat hívott életre mint a mindenben jártas, követhetetlen gondolkodású Besenyő Pista bácsi, a szellemi leépültségből menekülni nem tudó Tompika. Neki köszönhetjük tehát a kolbászba harapó, bizarr asszociációjú Besenyő Pista bácsit, Boborján, alias Dolák-Saly Róbert mintaképét. Szándékosan említem Dolák-Salyt, mert hisz a L’art pour l’art Társulat két agytrösztjéről van szó, akikben közös többek közt, hogy énekelnek, zenélnek, és könyveket írnak. A két éve Debrecenben vendégeskedő Dolák-Saly Róbert elmesélte, hogy volt már egyszemélyes elő-zenekar, osztályfőnök, gépírónő, tojástartó és lemezborító is. Kollegája, Laár András a Laár pour L’art könyvének bevezetőjében mesél érdekes múltjáról. Többek közt arról, hogy kottagrafikusként dolgozott és a kötetben olvasható versek a kottagrafikus költészeti kommandó inspirációjára jöttek létre. A sokoldalú vastyúkosok szerint az abszurd humor gyógyszer. Laár András kis patikájáról szeretnék most röviden szólni.
Laár több arcát is megmutatja, köszönhetően feleségének, Györgyinek, aki összegyűjtötte az évek során felhalmozódott sajtcetlikre firkált agyamentségeket és előbányászta a fiók mélyéről a kidolgozatlanul hagyott ötleteket. Ezekben a szösszenetekben Laár a trágár Ordenáré Tivadar lírai énjét is megvillogtatja, mint ahogyan József Attilát sem átallja besenyősen újraéleszteni. Ordenáré Tivadar természetesen minden belszervi intimitásról lerántja a leplet, épp úgy, ahogy a testnyílások és testnedvek tabuit is ledönti. Maradva e nemes témánál a szerző külön fejezetet szán testünk titkainak is. Nem ússzák meg a klasszikus mesék sem a „Laáros” átdolgozást, így Piroska és a Vasutas, a pikáns Hófehérke és a svéd törpe meséje sem maradhatott ki a válogatásból. Gasztronómia címmel is találunk egy fejezetet, de ne örüljünk, a nyál nem fut össze a szánkba, talán csak a Tompika szájában, de nem az éhség miatt, csak úgy, funkciótlanul. Sokoldalú szerzőnk Viktor Ügó-ellenes verse némi világirodalmi utalást sejtet, de itt nem stílusparódiáról beszélünk, hanem valami egészen más, definiálhatatlan műfajjal van dolgunk.
Az én kis állatkertem című fejezet külön zoológai élmény az
állatokat ismerők és kevésbé ismerők számára is. Mert ki találkozott már a
varacskos torkannyal, vagy a puttonyfaló minyókával? Hogy biztosan azonosítani
tudjuk az állatkülönlegességeket, rajzokkal segíti az olvasót a szerző.
Létértelmezési és öndefiníciós kérdésekbe is belefut a polihisztor Besenyő.
Elmereng például azon, hogy bár négy szörnyű végtagját ő mozgatja, de őt magát
ki mozgatja? A férfiakat és a nőket is sajátos módon definiálja nagy szerzőnk,
és erőteljessé teszi az erotikus vonulatot is. Ezt a fülledt vonulatot
képviselik Az erotikus bugyi, A lányok szoknyája című lírai alkotások. Meséi
sem a hagyományos, jól bejáratott hol volt hol nem volt felvezetővel indulnak,
hanem az egyik például imígyen kezdődik: „Egy órával azelőtt, hogy a postás
bácsi beleesett a betonkeverő gépbe, Peti otthon volt és szorgalmasan írta a
számtanleckét.”
Az „eszelős trubadúr”, hogy Cselenyák Imre szavaival éljünk, nem kevesebb mint 250 oldalon keresztül ontja az olvasóra szófacsarmányait, viszont a kötet végére kissé elkomolyodik és az Egy mindenhívő vallomásai címmel őszintén vall saját filozófiájáról és létszemléletéről, melyek a besenyős írások alapját adják. Zárásként még egy tanács: Ha nem is Arany János és Ady Endre kötetei közé illesztjük be a gógyis Besenyő Pista élénk lila könyvecskéjét, arra azért mindenképp ügyeljünk, hogy ne szétnyíló lapjaival kifelé és gerincével befelé fordítva tegyük a könyvespolcra.
(Laár András: Laár pour l’art, Jaffa Kiadó, 2008.)

















